Aurora Amelia Joplin: Összeforrva
Összeforrva 1, Kellemes őszi délután volt. A nap sugarai játszadoztak a színes faleveleken. Ibolya boldogan élvezte a lágyan cirógató napfényt és a parkban szálló édes őszi illatokat. Kutyája, Jimbó vidáman szaladgált, majd egy padnál megállt, ahol egy ismeretlen férfi ült. A férfi mosolyogva megsimogatta Jimbót. Ibolya szíve összeszorult, gyorsan odasietett. Amikor odaért, ránézett a férfira, és döbbenten suttogta: - Attila! Te itt? Harminc éve nem láttalak! Azt hittem, örökre eltűntél... - Igen, én vagyok! Kerestelek évekig! A szívem megsúgta, hogy ide kell jönnöm – felelte. Ibolya szeme megtelt könnyekkel, szíve vadul kalapált. Egy pillanat alatt egymás karjába borultak. Nem számít sem év, sem kor, sem távolság. Ha a szív igazán szeret, az örökké tart. 2, Mindkettejük tele volt kérdésekkel. Órákig beszélgettek a parkban, ahol Jimbo, a kutya, élvezettel szaladgált az avarban. – Miért tűntél el búcsúzás nélkül? – kérdezte Ibolya. – Összezavarodtam. Te tudtad, mit akarsz, de én nem. Ne...