Bejegyzések

(A.K. András.) A hatalom baklövése

-
Kép
(A.K. András.) A hatalom baklövése . Gróf Almási Krisztófóró Tihamér Edőme meglehetősen zabosan tépte fel az elsötétített üvegekkel rendelkező csótányirtó kisbusz ez eddig lezárt ajtaját. A bent ücsörgő állami alkalmazott nemes egyszerűséggel fegyvert fogott rá. – Tisztelt uram! Mégis mit képzel maga magáról?! A legkevésbé sem érdekel, hogy fegyvert fog rám! Felszólítom önt, azonnali hatállyal vegye le a mocskos kezét a tegnapi brokkolis pizzámról! Hacsak nem akar nagy pofonnak kisgazdája lenni az elkövetkezendő három percben úgy ötvenszer. – Nekem nyomod vakegér?! Nem tudom feltűnt e neked hóvirág, hogy itt én vagyok a hatalom, az atyaúristen! Titkos ügynökök elitje. Azt csinálok, amit csak akarok! Engem maga az állam hatalmazott fel! Amúgy meg ez az én pizzám! – Igen, az állát fogom először kezelésbe venni egy jobbhoroggal és esküszöm senkinek sem fogom elárulni sem az ön titokügynökségét, sem pedig azt, hová fogom elásni. – Titkos ügynökség, te dagadt vén barom. Amúgy te engem most ...
Megjegyzés küldése
További információk

Jerzsele Éva - Hollókirály krónikája…. Hollókirály s a vénasszony….

-
Kép
Jerzsele Éva Hollókirály krónikája…. Hollókirály s a vénasszony…. Volt egyszer egy vénasszony özvegy, kinek háza telt volt, szíve üres. Arany csillogott minden zugában, de éjjelente csak a csend ölelte. Éhezett ,nem kenyérre, hanem szóra, érintésre, egy kézre, mely nem számol, csak marad. S akkor jött ő  fekete tollak suhogásával, szemében édes hazugságokkal: a Hollókirály. Szavakat hozott, mézet a hangjában, ígéretet, mely úgy simult rá, mint régen feledett ölelés. S a vénasszony hitt. Ó, hogyan hitt. Nevetett újra, festette arcát, tükör előtt ifjúságot hazudott. Aranyát két marokkal szórta, csak hogy maradjon még a varázs. De a holló nem szeret  csak gyűjt, csak figyel, csak kivár. Szíve helyén üres ég tátong, hol visszhang sincs már. S mikor az utolsó érme koppant, szárnya árnyként szakadt le róla. Eltűnt mint sosem volt, csak egy sötét ígéret nyoma maradt. A ház újra csend lett. A tükör nem hazudott többé. Ráncok közt megbúvó évek némán számolták a veszteséget. S ott állt ...
Megjegyzés küldése
További információk

Lény Ede - Átalvatlan éjszaka margója

-
Kép
Lény Ede Átalvatlan éjszaka margója Többszázmillió dollárba került a Vizivilág eposz, mégsem lett túl nyereséges, talán a sztorija laposz? De volt benne egy jelenet, mely nem hagy engem békén: egy nagy tankhajó sodródott valahol a filmnek végén. Ott élt összezárva pár szerencsétlen egyén, saját nyomorukból csak ígéret volt remény. Egy lelkes szónoklatra mind evezni kezdtek: - Húzzátok csak, emberek, szárazföld lesz nektek! De hátul, hol senki sem hallhatta a górét, bizalmasa megkérdezte: - Tényleg ott a jólét? - Ugyan, kis barátom, nincs itt semmi csoda. Eveznek pár napig, aztán a buzgalom oda. Majd elfelejtik lassan, mit ígértem nékik, jutalmul kiosztunk egy-két pakli cigit. És a sok szerencsétlen főnökük szavára vakon evez tovább a végtelen világba.
Megjegyzés küldése
További információk

Poór Edit - A Mű

-
Kép
Poór Edit A Mű Érzelmeknek világa, Hangszereknek tárháza, Dallamoknak varázsa, Természetnek csodája. Váltakozó hangjegyek, Szolid ritmusra lebegnek, Érzések vezényelnek, Lélekhúrok pezsegnek. Ezernyi húr a lelkeken, Tollammal lágyan pengetem, Ékes dallamot zengenek, Írják, az új történetet.  Szólnak időnként ércesen, Vagy szelíden szerelmesen, Pattogó tűz hangja pendül, Léleknek húrja megfeszül. Enyhe szellő fuvallata, Kedvesen megsimogatja, Finoman szól hárfa húrja, Ölel a lélek mosolya. Debrecen, 2026. 01. 11. Fotó: Poór Edit portréja
Megjegyzés küldése
További információk

Aurora Amelia Joplin - Tollas lelkiismeret

-
Kép
Aurora Amelia Joplin - Tollas lelkiismeret A falusi pap épp a templom előtt toporgott, és a kulcsát kereste. A papagáj a kapu fölött üldögélt, majd megszólalt: – A kulcs a bal zsebedben van, te szétszórt szent! A pap felkapta a fejét. – Már megint beszélsz? – Én mindig beszélek. A pap benyúlt a zsebébe, és valóban ott lapult a kulcs. – Te ezt honnan tudod? – Onnan, hogy melletted élek. Valakinek észnél is kell lennie. A pap elmosolyodott. – És azt is tudod, hol van a türelmem? – Hogyne. Tegnap letetted a persely mellé, és ott is felejtetted. A pap felnevetett. – Te papagáj helyett inkább a lelkiismeretem vagy. – Talán igen. Csak tollasabb kiadásban.
Megjegyzés küldése
További információk

Biró Barnabás - Szerelmes e?

-
Kép
Biró Barnabás Szerelmes e? Szerelmes e a Földbe  az Ég? Hogy minden életet  ellátni képes! Szereti  e ég a testét,mely nékünk  meleget ad. Szerelmes e Hold  a csillagokba, hogy  nékünk álmokat hoznak! S a csillagok varázslata  új reményt hozhat. Szerelmes e a test  és a lélek? Mely együtt  élve,teremthet magának  megannyi eszményképet? Kérdésem csak ez vágyom, de én erre a választ  igazán nem akarom. Szerelmes e fiú a lányba? Mikor testét megkìvánja! Szereti e férfi a nőt, mikor  megkéri, hogy vegye feleségül, s ìgér neki szebb jövőt. Nem tudom. Csak azon  dologgal vagyok tisztában, hogy én szeretlek Téged, mint madarak a fákat, mint eső a szép tájat! Szeretem minden lépésedet, minden mozdulatot, mit  értem teszel meg. Szeretem minden mondatod, mely a nappalok ösvényében  rám ragyog. Szeretem  szìvverésed,miben kezdődik  számomra az örök élet! Szeretem nézni reggel  csodálatos szemeid,mely  ìg...
Megjegyzés küldése
További információk

Hosszu Norbert - Engedj

-
Kép
Hosszu Norbert Engedj Nyíló éjjek  Fények árnyán, Tükrök gyémántos , Töredezett cserepes ágyán. Engedj hát ,  S ne kérlej többé, Hiába ragasztod, mi széttört  nem  Áll össze többé már. Könnyek arcomon  Lassan peregnek,  Gyöngyként fénylenek Szelíd csillagok  között. Ne marasztalj  Mi ,olykor nem volt fontos  Most sem lesz már... Hagyj hát , mennem már. Oly  Csendesen leveti a bút  Fehérsége  szirmán ...   újjáéledt hajnalnak fényén Letörlé könnyes ,selymes  arcám Engedj, engedj  hát örökké.
Megjegyzés küldése
További információk