Tandori Dezső Művész Társaság

  Beköszönő Kedves Olvasók! Kedves Tagtársaink! Nagy szeretettel és őszinte örömmel köszöntöm a Tandori Dezső Művész Társaság valamennyi tagját, valamint minden kedves olvasót, aki kezébe veszi a NAT ROID Magazin digitális kiadását. E magazin megszületésének célja változatlan: szeretnénk hozzájárulni a magyar irodalom és költészet értékeinek megőrzéséhez, népszerűsítéséhez, miközben lehetőséget biztosítunk a kortárs alkotók számára, hogy műveik eljuthassanak az olvasókhoz. Hiszünk abban, hogy az irodalom nem csupán a múlt öröksége, hanem élő, folyamatosan formálódó művészet, amely képes összekötni nemzedékeket, közösségeket és gondolatokat. A NAT ROID Magazin lapjain ezúttal is a Társaság tagjainak versei, novellái, prózai írásai és egyéb alkotásai kaptak helyet. Minden mű egy-egy önálló világ, amely szerzőjének látásmódját, érzéseit és gondolatait közvetíti. Bízunk benne, hogy ezek az írások nemcsak kellemes olvasmányélményt nyújtanak, hanem elgondolkodtatnak, inspirálnak, és ta...

🌿📖 Napi vers Van, hogy nemcsak odakint tombol a vihar, hanem bennünk is. És van, amikor egyszer csak elül a szél, kisimulnak a hullámok, és újra meghalljuk a csendet. A mai Napi vers Erdős Sándor Vihar után című költeménye. Néhány rövid versszakban olyan képeket fest elénk, amelyek szinte életre kelnek: az ég és a víz találkozását, a távolba vesző árbócot, a szél simogatását és a háborgó tenger megszelídülését. A természeti képek mögött azonban ott rejtőzik valami nagyon emberi is: a küzdelem, a megpróbáltatás és végül a megnyugvás. Talán mindannyian átéltünk már olyan időszakot, amikor úgy éreztük, a hullámok újra és újra összecsapnak a fejünk felett. Ez a vers arra emlékeztet, hogy a leghevesebb vihar sem tart örökké. Egyszer mindig kisüt a nap, és a tenger újra csendes lesz. Érdemes megállni néhány percre, elolvasni ezt a verset, és hagyni, hogy a sorai ugyanúgy lecsendesítsék a gondolatainkat, ahogyan a vihar is végül elcsendesedik a tengeren. Jó olvasást kívánok! Erdős Sándor: V...

Dáma Lovag Erdős Anna  A magány Ismét rámterítette fátylát a magány. Csend van én is hallgatok Megszólal a sárgarigó, dalolja énekét.. S én figyelem , milyen szép... Ó május,te virágbontó május Hozz egy kis örömet nekem.. Felelek a madárdalra, De búsan szól az énekem.... . Azután csend, elhallgatunk.... Esőfelhők gyülekeznek az égen De ez is egy égi áldás... Megöntözi a tájat rendesen... Én elfelejtem kicsit magányomat, A természet adja az áldást Gondoskodik a természet, De a magányomat nem űzi el semmi sem... 2026.06.06.Mosonmagyaróvár. Dáma Lovag Erdős Anna verse.

Hosszu Norbert Álmomban Álmomban látlak Szellők szárnyán, Sietve hozzád ,bánat nélkül Kapaszkodni beléd. Szemem tükrében Igazat látsz, Könnyeket rejtve  Fáradt arcomon. Tán ismersz.... Nem vétek semmit, Csupán azt adom.... Mit adhatok. Reád nézek  Te mindent látsz, Ha szeretsz ,ha nem szeretsz, Szíved mondja meg tán... Álmomban csupán azt kívánnám, Hogy Boldogság.... találj reám. Marton Erika Fotója