Tandori Dezső Művész Társaság

Erdős Sándor Tengerre magyar 9. Rozsomák   Mikor Pista megközelítette a partot, hogy kifigyelje kik, vagy mik adják a hangokat, a halvány fényben, amit egy elemlámpa bocsájtott ki magából két sötét alakot látott. Valahogy ismerősnek tűntek számára. A testalkatukból, valamint a fojtott hangjuk lejtéséből kikövetkeztette ki is a két alak, nemhiába, Pista egy zseni volt. Buborék és Duzzadt Géza susmorgott a sötétben: – Ha megtaláltátok, akkor rejtsd bele a varsába, én majd éjjel érte megyek a ladikkal – suttogta Géza. –Velem mi lesz? –hallatszott Buborék suttogó hangja. – Búvár vagy, vagy mifene! Ússz el a víz alatt a Nyáras szigetig, ott majd felveszlek. A két hülye meg hadd főjön saját levében. Azt fogják hinni odavesztél. – Remek terv –, suttogta Buborék – és ha nem találom meg a kincset? – Az baj lenne, de én hiszek a létezésében – válaszolta Géza – na, menj, nehogy lebukjunk. – Rendben főnök, akkor holnap – köszönt el Gézától Buborék.     Pista ezt a pár...

Erdős Sándor Tengerre magyar 8. Hangok a sötétben  Miután leültek a sátor elé, Popeye kiterítette a térképet egy rögtönzött asztalra, amit néhány maradék deszkából ácsoltak össze. – Nagy figyelmet kérek! Először is értelmezni kellene ezt a förmedvényt. – bökött a hevenyészett térképre – Valaki?  Buborék megvakarta a fejét és határozottságot erőltetve a hangjára megszólalt: – Nekem menni fog – közelebb húzódott a térképhez és vékony művészujjainak egyikével egy zsíros foltra bökött rajta – most itt vagyunk. – Az nem egy szalonnafolt? – kérdezte meg Pista komoly arccal. – Ha jobban értesz hozzá, akkor gyere és navigálj te – morrant fel Buborék, és miután látta, hogy a remek első tiszt visszavonulót fúj folytatta – szóval most itt vagyunk. Ha ezen a pár holtágon áthajózunk, akkor egy nagyobb sziget megkerülésével el is értünk a kincshez – mutatott a térképre rajzolt ikszre. – Ez könnyű mókának tűnik – mondta a kapitány. – Csak tűnik, ...

A.K. András. Bántalmazásra ítélve . Ha bántalmazottakról beszélünk, az ember elsősorban a nőkre asszociál. Pedig ennél nagyobbat nem is tévedhetne! Igen, lehet nő. Ám de lehet férfi, gyermek, nagymama vagy éppen a nagypapi. Ne adj’ Isten egy egyedülálló a fent felsoroltakból, akit csak látásból ismerünk, pedig már évek óta a szomszédunk! Amikor a holokauszt rémségeire rádöbbentünk, az ezt elutasító emberiség egyszerre kiáltott fel. Nem! Soha többé! Soha többé nem leszünk közönyösek más szenvedését nézve! Nem? Tényleg?! Íme három valóban megtörtént eset, ami veled, gyermekeiddel vagy bármely rokonoddal, ismerősöddel is megtörténhetett volna. . . Első! . Szemei kidülledtek, nyála szája szélén habzani látszott. Ami amúgy egyenesen az ő arcába fröcsögött miközben artikulátlanul üvöltött vele élete párja. Hogy mit? fogalma sincs. Már nagyon rég nem is figyel rá. Gyomrában üresség, torkában gombóc. Halkan szenved, tűr. Nem szól vissza, nem védekezik, nem menekül. Már nem, belefáradt. Megadva...

A.K. András. A bérgyilkos . Felhelyezte az alig észrevehető fülhallgatót fejére, nagyon nem szereti, ha bármi is a hallójáratában van. Ez még csak a fülét se takarja el, hanem közvetlenül kívülről a koponyájára van illesztve, oda, ahol a dobhártyája kezdődik, a hallójárata végződik belül. Kikereste a Pachelbel - Canon In D Major. Best version Classikus muzsikát telefonján és elindítva azt megkezdte az akciót. Elindult egy igen rossz hírű környék még rosszabb hírű sikátorába, ahová a megrendelése szól. . Egy meglehetősen idős úr sétált az éjszakában egy sötét sikátorba. Keménykalapot viselt fején, egy ódon kinézetű, gyöngyházberakásos esernyővel támogatva bicegő járását. Meglehetősen drága öltönyét egy még annál is borsosabb kategóriába sorolható, igen elegáns Pardesszus, más néven felöltőnek is nevezett hosszú öltönykabáttal zárta. Lábán tükörfényesre suvickolt, szemmel láthatóan meglehetősen régi, ám de igen drága hasított marhabőr cipő. Zsebében aranyóra, feltűnően vastag lapított ar...

Erdős Sándor Tengerre magyar 7. Előkészületek     Mikorra hőseink megérkeztek a szigetre, ahol hajótörést szenvedtek a nap már lassan kezdett lebukni, jó éjszakát kívánva a szigettengernek. Duzzadt Géza gyorsan el is búcsúzott tőlük, mondva, hogy még a varsáit is fel kell szednie az est beállta előtt. Mivel már a társaság kellőképpen megéhezett a pálinka áldásos hatásának és az idő teltének köszönhetően, úgy döntöttek főznek a bográcsban valami jóféle vacsorát mielőtt elteszik magukat holnapra.   A feladatokat igazságosan megosztották egymás között. Popeye ismét a tüzelőanyag beszerzésével és konyhakész állapotra hozásával, Pista az alapanyagok, jelen esetben krumpli, kolbász, hagyma előkészítésével, Buborék pedig a konyhalány szerepét magára öltve a bogrács tisztításával foglalatoskodott. Nem vallott részükről nagy fantáziára, hogy ismét paprikás krumplit készítenek, de ez az igazán mennyei étel mindegyikőjüknek bejött. Miközben az ételük rotyogott a bográcsban...

Robert Mygreen A helyszínelők FÖLD bolygó...a Világvége után mindössze néhány órával… A radioaktív porfelhőből egy gigantikus űrhajó szállt le a földi civilizáció romjaira. A landolást követően hatalmas humanoid lények ereszkedtek le a hajóból, kezükben műszerekkel. Nyomokat rögzítettek, mintákat vettek a talajból, a levegőből, az óceánok vizéből. Robotjaik roncsdarabokat pakolgattak konténerszerű eszközökbe. Végül egy kisebb hajó is földet ért a közelben, a Galaktikus Helyszínelők parancsnoki hajója. A helyszínelő főtiszt és helyettesének gépe… - Kiderült már mi történt? - Kérdezte a főtiszt, miközben a poharából kávét kortyolgatott. - Ugyanaz Uram, mint az előző ciklusban. Magukkal végeztek - válaszolta a helyettes.  - Semmi idegen-kezűség? – mosolygott a főtiszt… - Semmi Uram. Idegen életformák nem játszottak szerepet…a korábbi média tartalmak alapján ego-túltengés szindróma. - Ego-túltengés? Hihetetlen. Sosem tanulnak. Egy vers jutott eszembe erről: Háromsoros, rímtelen a címe....