Amikor a jómodor technikai kérdés volt

-

Amikor a jómodor technikai kérdés volt 

A 19. században nemcsak az illem volt szigorú, hanem az elvárás is: egy úrinőnek akkor is méltóságteljesnek kellett maradnia, ha a teste épp máshogy gondolta. Erre a problémára született meg a Vanvera, egy különös, ma már inkább meghökkentőnek tűnő eszköz. Jellemzően finom bőrből vagy bőrrel bélelt textilből készült, belsejében szénnel vagy más szagelnyelő anyaggal, amely nemcsak a kellemetlen szagokat fogta fel, hanem a hangot is tompította. Az eszközt a testhez rögzítették, gyakran a fűző alá, így a bélgázok egy zárt „zsákba” vezettek, nem pedig a külvilág felé. Szag, hang, zavarba ejtő pillanat – mind eltűnt az abroncsszoknyák és réteges ruhák világában.

A kor bőséges ruházata tökéletesen elrejtette az eszközt, így a viselője tovább beszélgethetett, táncolhatott vagy vacsorázhatott anélkül, hogy bárki észrevett volna bármit. A használata mai szemmel furcsának tűnik, de logikus volt a maga korában: az eszközt felvették az öltözködés részeként, rendszeresen tisztították, a szagelnyelő anyagot pedig időről időre cserélni kellett. Ma ez egyszerre hat humorosnak és elgondolkodtatónak: mennyit változott a testhez való viszonyunk, és mennyit nem?

És mi volt a helyzet a férfiakkal? Meglepő módon náluk ritkábban jelentek meg ilyen eszközök. A 19. századi társadalmi normák sokkal elnézőbbek voltak a férfiak testi működésével szemben, különösen a nyilvános terekben. Ami egy nőnél illetlenségnek számított, az egy férfinél gyakran legfeljebb kellemetlen, de elfogadott emberi jelenség volt. Léteztek ugyan férfiaknak szánt, hasonló elven működő eszközök és orvosi segédeszközök, de ezek inkább egészségügyi vagy katonai környezetben fordultak elő, nem a mindennapi társasági életben.

Ez a különbség sokat elárul arról, hogyan gondolkodtak a nemi szerepekről, a testről és az illemről. A természetes testi jelenségek megítélése nemcsak biológiai kérdés volt, hanem erősen kulturális is.

Forrás: Természetismeret Magazin




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda  A Hortobágy peremén, ahol még a szél is eltéved néha, és a gulya úgy hever, mintha nem is lenne dolga más, csak mélázni a lét kérdésein, ott élt egy ember, akit csak úgy hívtak: Trottyos Jenő.  Nevét nemes hagyomány őrizte, pontosabban egy nadrág, amit Jenő húsz éve hordott, s amelynek hátsó fertálya a hagyományőrzés jegyében már többet látott, mint egy középkori vártorony. Trottyos volt, de olyan rendíthetetlen, hogy ha a gulya megindult, ő állt az útjukba, nem a villanypásztor.  Jenő egyszerű juhászember volt. Tudta, mikor fúj a szél, mikor lesz kolera az árokparti kacsára, és hogy a pálinka reggel, délben és este is teljesen más filozófiai dimenziókat nyit meg. Ám azt még ő sem tudta, hogy a világegyetem valahol egy borozó mögött meghasad, és egy fekete lyuk épp az ő kunyhója fölött akarja kiterjeszteni sötét ölelését.  A történet úgy kezdődött, mint minden rendes kozmikus tragikomédia: a juhok f...
További információk

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda  A magyar puszta végtelen volt, mint egy hosszú vasúti váróterem vasárnap este, mikor már az utolsó pogácsa is kiszáradt a restiben. A szél poros melankóliával nyaldosta a gémeskutakat, és a messzeségből néha egy-egy birkabégetés hallatszott, amiről az ember nem tudta eldönteni, hogy most ez egy tényleges birka-e, vagy csak Trottyos Jenő hangosan gondolkodik.  Trottyos Jenő, a népi bölcsességek szerény és vaskos testű letéteményese, valaha a Hortobágy bajnoka volt a „Ki tud több pálinkát kiöntés nélkül fejen állva meginni?” versenyen, de azóta visszavonult a rivaldafény elől. Juhokat terelt, meg néha az eszét is, de utóbbi ritkábban sikerült.  Egy különösen párás reggelen – olyanon, amikor még a gémeskút is visszafekszik egy fél órára – Jenő a birkák között bóklászott, vállán suba, fején karimás kalap, amit a háború óta senki sem mert levenni róla, mert állítólag egyszer elkapott vele egy ...
További információk

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)

-
Kép
Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :) Falu végén kurta kocsma,                       Ahola honola szotyola csehó tocó Oda rúg ki a Szamosra,                         Odaruki Számoszó.       Meg is látná magát benne,                     Avizena fejeheje Ha az éj nem közelegne.                       De jöna szunya ideje. Az éjszaka közeledik,                             Jöna szunya ideje A világ lecsendesedik,                             Belepihena dumavele Pihen a komp, kikötötték,       ...
További információk