Tandori Dezső Művész Társaság

Költő hová tűnt a lelked?  Költő hová tűnt a lelked, ajkadról hová lett a szó? A világ az igazságot várja, hisz újra bízni, s hinni volna jó. Bízni, hogy jöhet még szebb holnap, hinni, hogy örök a remény. Hogy élhetőbbé tehető az élet? bármilyen zord, sivár, és kemény. Ébredj költő, zengjen hát a versed! Elnémítva minden hazug szót. Hirdesd újra a tiszta igazságot, mutasd meg a szépet és a jót!

Igrényi Sándor Találkozás Milyen lesz? Tudom majd szeretni? Vagy talán örökre fogom feledni? Ezeregy gondolat járt a fejemben. Miközben a végtelenbe merengtem. Láttam őt, ahogy felém közeledett, Pillanatok alatt ködbe is veszett. De megmaradt bennem az ő szépsége, És a szívéből áradó melegsége. Milyen lesz? Tudom majd szeretni? Találkozásunk óta már nem tudom feledni. Lombok alatt az arcán mosoly csillant, Édes a csók, mi akkor az ajkamon csattant. Ő az enyém és én az övé lettem, Így élünk mi feltétel nélküli boldog, Igaz, őszinte, tiszta szerelemben. Jászszentandrás, 2019. június 22

Csepeli Szabó Béla ŐSZI SZERELMI DAL A városszéli dombokon már sírva jár a szél, s meg-meg legyinti homlokom a sok hulló levél. A nyári esték melegét borongás váltja fel, befutja kedvesem szemét és lágyan rám lehel. A hamuba fúlt ég alatt honnan, hová megyünk? Hajunkra szürke köd tapad, s vacogva reszketünk. Minden oly szelíd, tétova, mint gyenge lábú őz, suhog a halál ostora, s fejünk fölött köröz,- de nézd, a hegyen kedvesem, szüretre gyűlt a nép, szikrázó bor dől édesen, s kínálja tűz-ízét! Az életet dicséri mind és telt pohárt emel: emeljük fénylő szíveink mi is magasra fel! Emeljük fel a bágyadó, bús őszi Nap felé, s kiáltsuk forró, lázadó vérünk az életé!... Ha szél jajong, ha köd szakad, bennünk lobog a vágy, s összehajlunk az ég alatt, mint két virágos ág... Életszomj I.-II. kötetből (1999.) www.csepeliszabo.hu

A csönd hatalma Csendben fütyülneķ rigóink zizeg a légy ciripel a tücsök levél a tetőm padom az ágyam néha vakkant egy kutya lám ő a karmester a cicák még nyávognak egyet a vadászat elött Újra zümmög a légy fülembe zenél hamis nem hamis a tücsök tudja A hangya királynő  bújik a földalá Én bámulom megigézve az alkony színeit Fáradt lényem pihen a csönd hatalmában Még több csend kéne még több madár trillázás Telhetetlen vagyok alázattal hallgatom a csend pár perces hatalmát Zizi művek  2021. szeptember.4.