Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2023

Koós László geleji : Megbocsájtás

Kép
Koós László geleji: Megbocsájtás Foltos a ruhám és a szívem sebzett, fáj a fejem, szemem nézi a földet, igen, igen ezt érzi a bús lelkem  nehéz cipelni, a gyűlölet követ. Ártatlanul már régen sértett vagyok, kérjétek, megbocsájtok, amit lehet, irigy vádlóim rátok nem támadok. Igen, igen, erre adom a kezem. Ez az állásfoglalás akarati, döntés, felszínre hoz gyógyító érzést, nem szeretnénk én senkit sem bántani. Igen, igen, várom a bocsánat kérést. Megbántás gyakori, s pusztít szakadatlan, megbocsájtás, a fájdalom gyógyszere, "Csupán maga az ember halhatatlan " Igen, igen, ez így igaz, nem mese. Írtam: Budapest, 2023.október 14./KLg/576. Az idézet Garai Gábor Bizalom című versének egy sora  "Csupán maga az ember halhatatlan " Kép: Net kép

Pestovics János : Fekete tűz a szemedben

Kép
PESTOVICS JÁNOS:  FEKETE TŰZ A SZEMEDBEN Korábban én sose láttam - soha nem figyeltem - csodaszép szemedben fekete tűz izzik, szép szemed ég fekete lángban: táncolni sem láttalak vöröslő parázsban, pirulva lobogni versben, dalban, táncban, szemérmesen szemérmetlen lázban. Cigánynak születtél? Tudja a jó Isten! - észre sose vettem, tán mert nem figyeltem. Szemedbe, szívedbe, lángoló lelkedbe bele úgy szerettem eszemet vesztetten: Romalány jegyese, cigányok Krisztusa észrevétlen lettem! Sodrott a szerelem áradó véredben, ringva ringattalak végtelen csendemben. Így lettem Jegyesed, így lettél Szerelmem. Szívem a szíveddel egy ritmusban lüktet, boldog ütemet ver. Napbarnított arcom rokon a tieddel... Örök szerelemben mosolyog örömmel egymásra két Ember! Csodásabb boldogság nekünk már nem is kell... Tiszapalkonya, 2023. november 05., 12:45; 14:15

Oláh Timi : Hála

Kép
  Hála Szürke volt a reggel, mire keltem én, Eltűntek a színek, a hit és a remény. Nem akartam, hogy ez így legyen, ezért színeket rajzoltam magamra, Ma nagyon vágytam egy virágzó tavaszra. Lassan leköszön egy év megint, Lassan órámon a mutató előre int. Lassan új strigula kerül életem naplójába, Ez valamikor lelkem sötétebb órája. Néha mégis úgy érzem még ott benn gyermek vagyok, Rácsodálkozom sokszor, milyen szépek a csillagok. Hálát adok Istennek, hogy még itt lehetek, És annak is , hogy  szerettek, s szeretek. Köszönöm ezért, hogy itt vagytok még velem. Nélkületek üres lenne az életem! Oláh Timi