Oláh Timi : Hála

 Hála


Szürke volt a reggel, mire keltem én,

Eltűntek a színek, a hit és a remény.

Nem akartam, hogy ez így legyen, ezért színeket rajzoltam magamra,

Ma nagyon vágytam egy virágzó tavaszra.

Lassan leköszön egy év megint,

Lassan órámon a mutató előre int.

Lassan új strigula kerül életem naplójába,

Ez valamikor lelkem sötétebb órája.

Néha mégis úgy érzem még ott benn gyermek vagyok,

Rácsodálkozom sokszor, milyen szépek a csillagok.

Hálát adok Istennek, hogy még itt lehetek,

És annak is , hogy  szerettek, s szeretek.

Köszönöm ezért, hogy itt vagytok még velem.

Nélkületek üres lenne az életem!


Oláh Timi




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)