A szomorú bogár kalandjai - Nyolcadik fejezet
Erdős Sándor
A szomorú bogár kalandjai
Nyolcadik fejezet
A tábor zűrzavara
A Harmatos Puszta Szabadcsapat táborában másnap reggel olyan káosz uralkodott, amelyet még egy molylepke sem mert volna katalogizálni.
A pitypanggyökér alatt zsibongott mindenki, mintha egy csapat cirkuszi porondmester ragadós álomból ébredt volna.
A kapitány először is összehívta a csapatot egy ünnepélyes haditanácsra.
– Elvtársaim! – harsogta. – Tegnapi diadalunkat meg kell örökíteni az utókornak! Ezért hadrendbe állítom önöket: mindenki leírja, milyen hőstettet hajtott végre!
A szúnyog rögtön jelentkezett:
– Én hősiesen magammal vittem a cukorkristályt! – és felmutatta a szívókájára ragadt darabot, amely azóta is ott lógott rajta, mintha állandó díszmedál volna.
A szitakötő emelt fővel szólt:
– Én tüzet gyújtottam az ellenség szívében!
– Az nem az ellenség szíve volt, hanem a saját szárnyad – jegyezte meg szárazon a szomorú bogár.
A seregély, potroháig kitömve, csak ennyit bírt mondani:
– Én megettem, amit lehetett. A többire nem emlékszem.
A kapitány elégedetten bólogatott, majd így zárta a gyűlést:
– Látják, ez a fegyelem! Egy hadsereg, amelyik minden támadást túlél, mert… nos, mert véletlenül nem pusztul bele!
Ám a tábor nyugalma nem tartott sokáig.
Először a szúnyog kezdett lázadozni, hogy őt léptessék elő „Cukorlovaggá”.
– Ha nincs lovagi címem, nem harcolok többé! – jelentette ki, miközben a potrohát kihúzta, de ettől csak még jobban hasonlított egy túlfújt lufira.
A szitakötő viszont azt követelte, hogy ő legyen a főtüzér, mert végül is egyedül ő gyújtotta fel magát hősiesen.
– És mi van velem? – csapott az asztalra a seregély. – Én voltam az utánpótlás-ellátás! A hadsereg gyomra vagyok!
A kapitány káromkodott, a szúnyog megsértődött, a szitakötő lángra kapott, a seregély pedig elkezdte megenni a haditanács asztalát.
Ebben a zűrzavarban a szomorú bogár csak üldögélt egy sarokban, és így gondolkodott:
– Ha a győzelem ekkora civakodással jár, talán a vereség mégiscsak nyugalmasabb.
És miközben a társaság egymásra ordibált, nem vették észre, hogy a tábor közelében gyanús zümmögés hallatszott…
Egy egész méhbrigád közeledett, szigorú sorokban, mintha ők lennének a puszta igazi rendfenntartói.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése