Amikor a jómodor technikai kérdés volt
Amikor a jómodor technikai kérdés volt A 19. században nemcsak az illem volt szigorú, hanem az elvárás is: egy úrinőnek akkor is méltóságteljesnek kellett maradnia, ha a teste épp máshogy gondolta. Erre a problémára született meg a Vanvera, egy különös, ma már inkább meghökkentőnek tűnő eszköz. Jellemzően finom bőrből vagy bőrrel bélelt textilből készült, belsejében szénnel vagy más szagelnyelő anyaggal, amely nemcsak a kellemetlen szagokat fogta fel, hanem a hangot is tompította. Az eszközt a testhez rögzítették, gyakran a fűző alá, így a bélgázok egy zárt „zsákba” vezettek, nem pedig a külvilág felé. Szag, hang, zavarba ejtő pillanat – mind eltűnt az abroncsszoknyák és réteges ruhák világában. A kor bőséges ruházata tökéletesen elrejtette az eszközt, így a viselője tovább beszélgethetett, táncolhatott vagy vacsorázhatott anélkül, hogy bárki észrevett volna bármit. A használata mai szemmel furcsának tűnik, de logikus volt a maga korában: az eszközt felvették az öltözködés részeké...