Erdős Sándor - Tengerre magyar 5. - Reménysugár

Erdős Sándor

Tengerre magyar 5.

Reménysugár

 Duzzadt Géza csendben, komótosan evezett nagy faladikjában ülve és a partot fürkészte. Géza nem a flórát, vagy faunát tanulmányozta, hanem az esetleg a parton bóklászó halőröket szerette volna időben kiszúrni. Ugyanis Géza a tilosban járt. Orvhalász révén nem rendelkezett engedéllyel arra, hogy varsákat telepítsen a vízbe, amit nem is olyan régen meg is tett. Ezért pillanatnyilag nem fenyegette veszély a lebukást illetően, hiszen ladikjában jelenleg semmi kompromitáló nem volt, de jó tudni, ha erre ólálkodik az ellenség.

Duzzadt Géza születésekor még a polgári Nagy Géza nevet viselte, de termete és az arcberendezését díszítő toka miatt ráragadt a Duzzadt név, amit kelletlenül, de büszkén használt a mai napig is. Kis oldaltáskájából előkapart egy szál kolbászt és két evezőcsapás között rágcsálgatta unaloműzésként. Majdnem a torkán akadt a falat, mikor egy különös jelenetet látott meg a parton.

Egy paprikavörös arcú mogorva fickó egy hevenyészett sátor előtt egy hálóingben tündöklő alakot fojtogatott éppen. Igen. Ez Popeye és Pista volt, miután kiderült, hogy derék első tisztünk mindent is hozott a nagy útra, csak gyufát nem. Duzzadt Géza nem volt gyáva ember és a nők védelmezőjének tartotta magát, ugyanis Pistát így messziről nőnek nézte a ruházata miatt, ezért cseppet sem habozott és a part felé vette az irányt.

–Engeded el te anyaszomorító gazember! –kiáltott rá Géza Popeye-re, miközben felgyűrve az ingújját vészjóslóan csörtetett feléjük.

 Hőseink mindketten roppant módon meglepődtek azon, hogy hitükkel ellentétben még egy emberi teremtmény tartózkodott a szigeten. Ám a meglepődés kölcsönös volt, mikoris Duzzadt Géza a hálóingben díszelgő Pista arcát meglátta.

–Azt a húha….. – morrant Géza és földbe gyökerezett a lába.

Beletartott néhány percbe, mire a jövevénynek nagyjából elmagyarázták hőseink a szitut, de azért nagyjából sikerrel jártak.

Duzzadt Géza szerette a hasát, ezért amikor meglátta a tűzrakó helyet és a konyhakészre vágott hagymát, krumplit, valamint házikolbászt készséggel ajánlotta fel az oldaltáskájában található gyufáját tűzrakás céljából, cserébe egy kis ételért, ha elkészült. A kapitány és első tisztje örömmel kötötte meg az ügyletet és nemsokára már pirult is a hagyma a bográcsban egy kis zsíron. Míg Pista a paprikás krumplit főzte, addig Popeye és Géza kedélyes beszélgetésbe merült. Miután megtudta a kapitánytól céljukat, Géza felvázolt egy üzleti tervet neki:

–Figyukáljál ide Popeyekám. Mondok én egy okosat neked. Úgy tűnik nekem, hogy a hajótok nem éppen vízbiztos és szerintem egyáltalán nem tengerálló a jelenlegi formájában. A készleteitek, nem is beszélve az inasod ruházatáról, nem üti meg a mércét még egy Dunai hajókázáshoz sem.

–Első tiszt, és nem inas – vetette közbe a kapitány sértett arccal.

– Legyen, ha úgy jobb neked. Ajánlok nektek egy jó üzletet, amivel mind a hárman, de főleg mi ketten, nagyon jól járhatnánk. Elviszlek benneteket a halásztanyámhoz, ahol adok nektek a hajó javításához szükséges szerszámokat, anyagot, és ráadásképp egy hétre való élelmet is. Megfejelem még egy öltözet ruhával is az első tiszted részére. Utána vissza is hozlak titeket. Úgy is ki kell este szednem a varsákat.

–És te ezzel, hogy jársz jól? – vetette közbe Popeye.

–Most jön a dolog üzleti része. Múlt héten elmentem Rakamazcsatpusztára a heti piacra halat árulni, és hazafelé beugrottam a Nyugdíjtalanító nevű lebujba egy kis iszogatásra és szerencsejátékra. Nyertem is egy kis összeget egy hapsikától, de még így is az adósom maradt. Ennek ellentételezéséül felajánlott egy térképet, ami egy a Nagy háború elől menekülő gazdag zsidó elsüllyedt ladikjának helyét mutatja. A ladik tele volt ékszerekkel és azóta is a holtág iszapjában hever, mivel a tulajdonosa elhalálozott heveny oxigénhiányban.

–Azanyját neki – Csodálkozott hangosan Popeye.

Géza folytatta hihetetlen történetét:

– A térképet Szinyák „Bronzkarú” Béla rajzolta, a magyar színesfémkereskedelem koronázatlan királya és ez nagy hitelt ad neki. Arra gondoltam, hogy ezt a kincset megkereshetnétek. Én adom az ellátmányt és a térképet, ti pedig a szaktudást, leleményességet és bátorságot. Siker esetén feleznénk a hasznot. A nagyobbik fele az enyém lenne, a kisebbik pedig kettőtöké.

–Jól hangzik, de ez valami átverés. – mondta Popeye – Miért nem te keresed meg, akkor nem kell osztozni.

–Gondolkodtam rajta, de sajnos ez nem lehetséges. A törvény és rend őrei, főleg a halcsőszök, foglalkozásomból kifolyólag szinte állandóan figyelnek. Azt keresik, hogy tudnának belém kötni. Ha valahol hosszabb időt töltenék a vízparton azonnal ott jelennének, és bukovári is van.

– Így már más, hát legyen –békélt meg Popeye a helyzettel, mivel nem sok szép kilátással kecsegtette a sors a jelenlegi helyzetben.

Időközben a paprikás krumpli is kész lett, így jóízűen befalatoztak, majd Pistának néhány szóban elmondva a helyzetet Géza ladikjába szálltak, aki evezni is kezdett a halásztanyája felé.

– Még annyi, hogy adok egy embert nektek segítségül. Egy profi búvár az illető. Nagy hasznát fogjátok venni –fordult feléjük Géza evezés közben.

–Legyen hát – válaszolta Popeye.

A ladik halkan surrant a vízen három utasával egy új, nagy kaland kezdete felé.