Erdős Sándor - Tengerre magyar 6. - Buborék színre lép

 

Erdős Sándor

Tengerre magyar 6.

Buborék színre lép

 

 Duzzadt Géza úgynevezett halásztanyája a vízparttól pár lépésre álló nagy fakunyhó volt, ami különféle, nagy valószínűséggel a vízből kihalászott, deszka és lécdarabokból álló, masszívnak csak nagy jóindulattal mondható kerítéssel volt körbevéve. A kerítés kapuja raklapokból volt ácsolva, amire egy nagy táblát biggyesztett tulajdonosa „TÁJMÚZEUM” felirattal. Alatta egy kisebb méretű táblán, nem a legszebb kézírással, a következő szerepelt: „Időszakos halászati kiállítás”

Popeye nem is hagyta szó nélkül ezt a látványt:

–Mond csak, mi a fenét jelent ez? Egy múzeumban rendezted be a tanyádat?

–Frászkarikát. Ha netán a rend, vagy a halaknak őreinek eszébe jut engem zaklatni jogellenesen, hogy miért találhatóak itt különféle tiltott halászeszközök, akkor ezek a feliratok kérdés nélkül is választ adnak– vigyorgott Géza.

–Apám, te nem vagy semmi –mondta a kapitány őszinte elismeréssel a hangjában.

–Na gyertek be, ne álljunk itt kint – nyitotta ki a kaput Géza Popeye és Pista előtt, és elindult a kunyhó felé.

A kunyhó belseje elég puritán berendezéssel büszkélkedhetett. Egy viseletes heverő, néhány szekrény, egy faasztal pár székkel, valamint a falakra aggatott varsák és hálók díszítették mindössze. Egy kócos, matrózcsíkos pólóba és viseletes barna mackónadrágba öltözött vékony, villogó kék szemű szakállas középkorú fickó állt fel az asztal melletti egyik székről jöttükre.

– Bemutatom nektek a jövőbeli segítségeteket – mutatott Géza a fickóra – ő lenne Móric „Buborék” Jenő a gépészeti részleg vezetője, aki életében kétszer merült víz alá: egyszer gyerekkorában, egyszer meg, amikor beleejtette a kulcsát a Dunába. Ő volt az, aki feltalálta a „háztartási mélységi búvárfelszerelést”, ami állt egy gázpalackból, egy slagból, és egy Lidl-is szatyorból. Ő lesz a búvár a csapatban.

– Üdv urak – köszöntötte őket Jenő a búvár.

– Buborék Jenő mindig készenlétben áll, amióta elmeséltem neki a történetet a kincsről –mosolygott Géza – csak a kellő alkalomra vár. A felszerelése is induláskész állapotban van – mutatott egy kitömött katonai zsákra.

– Biztonságos az a merülő készülék? – kérdezte bizonytalanul Popeye.

– Ez uram garantáltan 30 méterig bírja, utána viszont... hát, jogilag már nem garancia. – mondta Jenő.

– Úgy is te merülsz vele. Nekem aztán mindegy – nyugtázta a kapitány.

– Lássunk akkor érdemi munkához urak – zárta le ezt a kis eszmecserét a házigazda –foglaljatok helyet itt az asztal mellett.

 Az asztalra helyezett, eddig a vállán lévő, kis táskájából előkotort egy kis kulcscsomót és az egyik szekrényhez lépve kinyitotta az azt záró lakatot, majd egy szivarkásdobozzal és egy üveg pálinkával, valamint négy kis kupicával a kezében visszaült az asztal mellé. Pistának azonnal felcsillant a szeme a pálinkát látva, de a poharak kicsit aprócskának tűntek neki, ezért a kezdeti lelkesedése lohadni látszott.

 Miután Géza kiöntött mindenkinek egy kis kupica pálinkát kinyitotta a szivarkásdobozt, és egy négyrét hajtott papírlapot vett ki belőle.

– Íme a térkép – nyújtotta Popeye felé a lapot olyan mozdulattal, mintha a Lenin érdemrend arany fokozatát adná át.

A kapitány széthajtotta a lapot és egy ceruzával rajzolt, számára értelmezhetetlen térképszerűséget látott, aminek a közepén egy piros filccel rajzolt kereszt mutatta a feltételezett kincs helyét.

– Ezt meg ki a fene vetette papírra? Egy kisiskolás diák? –kérdezte meg a kapitány.

– Na, de kérlek ezt a nagy Szinyák „Bronzkarú” Béla készítette saját kezével. Bronzkarú egy legenda, egy csoda! – áradozott Géza a misztifikált színesfémkereskedőről.

Duzzadt Géza hosszan ecsetelte Bronzkarú csodálatos életének mozzanatait, ezzel is alátámasztva megbízhatóságát. Ezek után elmagyarázta Popeye- nek, hogy mit is kellene látni a térképen. Nem volt könnyű feladat, de végre a kapitány is úgy vélte, hogy érti, és értelmezni is tudja a látottakat és hallottakat.

– Akkor urak kérem mindent tudtok, amit kell tudnotok. Popeye te jól rakd el a térképet, te meg Pista gyere velem ide a szekrényhez. Válassz magadnak valami emberi ruházatot.

Kinyitott egy másik szekrényt, amiben zsákokban mindenféle ruhanemű sorakozott, majd illendően elfordultak, nehogy rájuk jöjjön a hányinger, ameddig Pista átöltözik. Mikor az első tiszt jelezte, hogy elkészült elégedetten nyugtázták, hogy szinte egy más ember áll előttük. Pistán egy kopottsárga flaneling és egy viseletes, de nagyjából tiszta terepszínű nadrág volt, amiben büszkén feszített. Talált egy az öltözékhez remekül illő gumicsizmát is.

– Ezzel is megvagyunk – örült Géza –akkor menjünk ki az udvarra és szedjük össze a hajótok javításához szükséges dolgokat is, utána rakodjuk be a ladikomba, mert nemsokára indulnom kell felszedni a varsákat.

 Szekercét, deszkákat szögeket, köteleket, valamint néhány veterán autó levedlett gumiabroncsát is berakodták a ladikba. Két nagy zsák elemózsiát is adományozott nagylelkű házigazdájuk az expedíció részére. Három marmonkanna édesvíz is rendelkezésre állt. Pista aggodalmának adott hangot, hogy fürdeni a Dunában is lehet, inkább bort vigyenek, de lehurrogták. Buborék hozta magával a felszerelését is, és már indulásra készen is álltak.

– Hajrá! Irány a jólét és gazdagság! – rikkantotta Duzzadt Géza és ellökte a parttól a ladikot.