Tandori Dezső Művész Társaság

Költő hová tűnt a lelked?  Költő hová tűnt a lelked, ajkadról hová lett a szó? A világ az igazságot várja, hisz újra bízni, s hinni volna jó. Bízni, hogy jöhet még szebb holnap, hinni, hogy örök a remény. Hogy élhetőbbé tehető az élet? bármilyen zord, sivár, és kemény. Ébredj költő, zengjen hát a versed! Elnémítva minden hazug szót. Hirdesd újra a tiszta igazságot, mutasd meg a szépet és a jót!

Igrényi Sándor Találkozás Milyen lesz? Tudom majd szeretni? Vagy talán örökre fogom feledni? Ezeregy gondolat járt a fejemben. Miközben a végtelenbe merengtem. Láttam őt, ahogy felém közeledett, Pillanatok alatt ködbe is veszett. De megmaradt bennem az ő szépsége, És a szívéből áradó melegsége. Milyen lesz? Tudom majd szeretni? Találkozásunk óta már nem tudom feledni. Lombok alatt az arcán mosoly csillant, Édes a csók, mi akkor az ajkamon csattant. Ő az enyém és én az övé lettem, Így élünk mi feltétel nélküli boldog, Igaz, őszinte, tiszta szerelemben. Jászszentandrás, 2019. június 22

Csepeli Szabó Béla ŐSZI SZERELMI DAL A városszéli dombokon már sírva jár a szél, s meg-meg legyinti homlokom a sok hulló levél. A nyári esték melegét borongás váltja fel, befutja kedvesem szemét és lágyan rám lehel. A hamuba fúlt ég alatt honnan, hová megyünk? Hajunkra szürke köd tapad, s vacogva reszketünk. Minden oly szelíd, tétova, mint gyenge lábú őz, suhog a halál ostora, s fejünk fölött köröz,- de nézd, a hegyen kedvesem, szüretre gyűlt a nép, szikrázó bor dől édesen, s kínálja tűz-ízét! Az életet dicséri mind és telt pohárt emel: emeljük fénylő szíveink mi is magasra fel! Emeljük fel a bágyadó, bús őszi Nap felé, s kiáltsuk forró, lázadó vérünk az életé!... Ha szél jajong, ha köd szakad, bennünk lobog a vágy, s összehajlunk az ég alatt, mint két virágos ág... Életszomj I.-II. kötetből (1999.) www.csepeliszabo.hu

A csönd hatalma Csendben fütyülneķ rigóink zizeg a légy ciripel a tücsök levél a tetőm padom az ágyam néha vakkant egy kutya lám ő a karmester a cicák még nyávognak egyet a vadászat elött Újra zümmög a légy fülembe zenél hamis nem hamis a tücsök tudja A hangya királynő  bújik a földalá Én bámulom megigézve az alkony színeit Fáradt lényem pihen a csönd hatalmában Még több csend kéne még több madár trillázás Telhetetlen vagyok alázattal hallgatom a csend pár perces hatalmát Zizi művek  2021. szeptember.4.

MEGHASONLOTT ÉRZELEM. Menedékből elárult világkép. Jogot kaptam bízni és szeretni. Egységünkből maradandót remélni. Vágyakkal, kínokkal, vegyes érzelmek hullámvasútján kapaszkodni. Belső békém forrásként, nyugalmat adott. A mulandóság elzárta előlem a csillagom útját, nem ragyog már nekem tovább. Eltakarta a hitemet, ahogy a szél a felhőt sokáig kergettem az álmomat és a reményt. Érzelmi otthonom ezt az utat nem tartotta meg nekem, kettészakadt, ahogy a jó és a rossz, mert nem egy a forrásuk és a valóságuk. Mégis csodálatos, mert bátorsággal nézem, a szemem előtt nyíló virágos mezőmet. Színeimből választhatok, az én világom lett mind, újat festek képzeletem ecsetjével, jobb és szebb élhetőbb világképet. Szeretni és Szeretve lenni Marik Mária 🌹® Foto:internet

Védtelen érzelmek Tudod-e, milyen nélküled élni ...úgy sírni, ne lássa senki? Tudod-e, milyen hittel remélni ...s az álmokat társul hívni? Tudod-e, milyen lázasak az éjek ...ölelkezve hiú reménnyel? Tudod-e, milyen nélküled az élet ...szívedben sok fájó sebbel? Tudod-e, milyen vágyak nélkül élni, ...mindig mást ölelsz, tudni? Tudod-e, milyen izzó lánggal égni ...s a szerelem tüzében elhamvadni? Tudod-e, milyen, mikor vérzik az énem ...s érezni a rablánc hogy csörren? Tudod-e, milyen élni égető szerelemmel ...egyre csorbuló hittel, reménnyel?...

  Az agglegény kalandja A délutáni nap tüzelt a tájra, de én a hűs platánok árnya közt vidáman esti randevúnkra várva élveztem, mint a lenge szél füröszt. Pipacsból csokrot gyűjtögettem néked, fogalmaztam szerelmi vallomást, reméltem, hogy ma végre már megérted, csupán engem választhatsz, senki mást. Ám lassan este lett, neked se híred, se hamvad nem került megint elő, hogyan maradhatok tovább a híved, ha mégsem én vagyok neked nyerő. Kalandom így esett veled, galambom, muszáj lesz mégis agglegény maradnom.