Baranyi Imre:Az agglegény kalandja
Az agglegény kalandja
A délutáni nap tüzelt a tájra,
de én a hűs platánok árnya közt
vidáman esti randevúnkra várva
élveztem, mint a lenge szél füröszt.
Pipacsból csokrot gyűjtögettem néked,
fogalmaztam szerelmi vallomást,
reméltem, hogy ma végre már megérted,
csupán engem választhatsz, senki mást.
Ám lassan este lett, neked se híred,
se hamvad nem került megint elő,
hogyan maradhatok tovább a híved,
ha mégsem én vagyok neked nyerő.
Kalandom így esett veled, galambom,
muszáj lesz mégis agglegény maradnom.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése