Tandori Dezső Művész Társaság

Erdős Sándor A Nagy Melltartólopás – Pusztai legenda   A történet, amelyet elregélek, nemcsak igaz, hanem még ráadásul meg is történt, méghozzá a Hortobágyon, azon belül is a górési csárda és a Kondás-tanya között, ahol a gulyások is inkább pálinkával tisztálkodnak, mint esővízzel.  Hősünk, Tüzes Bendegúz, a puszta legnagyobb betyárja volt, legalábbis saját megítélése szerint, és ha valamihez értett, az a ló meg a lopás volt. Mármint a lólopás. De egy szép napon, amikor a nap úgy sütött, hogy a szúnyogok is napszúrást kaptak, új zsákmány tűnt fel a láthatáron.  A Hortobágyi szél úgy cibálta a ruhaszárítót, mint részeg pásztor a bőrdudát. A kerítésen, egy szerény, de igencsak hangsúlyos darab fityegett: egy melltartó. De nem akármilyen! Olyan hatalmas volt, hogy két csikós gyerek is sátrat verhetett volna benne egy viharos éjszakán. – Hohó! – mondta Tüzes Bendegúz, mikor meglátta a textilcsodát. – Ez bizony nem egy közönséges fehérnemű! Ez egy stratégiai jelentőségű f...

Kosztolányi Dezső: MÁR MEGTANULTAM... --------------------------- Már megtanultam nem beszélni, egy ágyban hálni a közönnyel, dermedten, élet nélkül élni, nevetni két szememben könnyel. Tudok köszönni ostobáknak, bókolni is, őrjöngve dúltan, hajrázni, ha fejemre hágnak: az életet én megtanultam... Csak oly' unott ne volna minden: a jó, a rossz, amit a sors hoz; ennen-sebem is úgy tekintem, akár egy esetét az orvos. Mindazt, mi fáj és van, megértem; nekem jutalmat hát ki adhat? Nem zöld kölyök vagyok. Megértem. Halál, fogadj el a fiadnak!...

Árnyai Attila Én? Egyedül! Napforduló volt, a nyár lassan elvonul. Egyedül vagyok! Sosem leszel már boldog, hogyis lehetnél, bolond! Még forró a nyár, de bent már hullik minden! Minden, mi rossz s jó! Nem hullik inkább omlik, eltemet, mert gyenge vagy! Sárguló levél, hever mellettem... fekszem. Őrjöng a szív. Ne erőlködj, nem érted? A léted, nem te kérted? Az ősz közeleg. Feledésbe merülnek, régi gondjaim! Gondjaid temetnek el, mert, csak te vagy egyedül! Lehet, hogy igaz! Fel nem adhatom, most nem! Sorskerék – lendül! Ne áltasd magad, bolond! Nem a tiéd a porond! Őszre megtisztul, a szív és a lélek is. Sorsom ... felébred! Nem érted? Egyedül vagy! – Én nem vagyok egyedül!

Árnyai Attila Hol vagy szerelem? Hol vagy te átkozott szerelem, miért nem teszed tönkre életem? Várok rád de talán mind hiába, létemnek ez lett a hibája? Hol tékozoltam el a dolgaim? Mikor halmozódtak fel a gondjaim? Oly sok a kérdés – kevés válasz, ha nem vagy velem... inkább ne fárassz! Hibákból épült a múlt fellegvára, fejemet néha, a gond koronázza! Hol vagy, szép, meghitt szerelem, lelkemnek valóban nincs kegyelem? Tudom nem csupán rózsaszín varázslat, hisz a kapcsolatban meg kell vívni a csatákat. Nincs olyan, hogy rövid vagy egyenes út, a szerelem mindig szeszélyes hullámvasút! Hol vagy, te átkozott szép érzelem! Én itt vagyok, s várom a végzetem! Négy évszakból három nem a barátom, az ősz eljön, s elveszi a magányom!

Ady Endre: Álmom: az Isten Batyum: a legsúlyosabb Nincsen, Utam: a nagy Nihil, a Semmi, A sorsom: menni, menni, menni S az álmom: az Isten. Vele szeretnék találkozni, Az álmommal, nagy, bolond hitben S csak ennyit szólni: Isten, Isten S újból imádkozni. Nem bírom már harcom vitézül, Megtelek Isten-szerelemmel: Szeret kibékülni az ember, Mikor halni készül.

  Tolnay Klári (született Tolnay Rozália) Budapesten született 1914. július 17-én. A keresztségben a Rozália nevet kapta, ezt később, kezdő színésznő korában változtatta csak meg.  Gyermekkorát egy nógrádi kis faluban Mohorán töltötte, mivel az apai nagypapa, Tolnay Gedeon halálát követően 1921-ben édesapja nyakába szakadt a családi négyszáz hold birtok. Ekkor apja felmondta gépészmérnöki állását a fővárosi Ganz-MÁVAG-ban és a családdal leköltözött a birtokra gazdálkodni. György bátyja két évvel volt idősebb Rózsinál, az apa evangélikus vallását vette föl, míg ő édesanyja után katolikus hitben nevelkedett. A tisztes polgári környezetbe született lány életének boldog és felhőtlen időszaka volt a mohorai gyerekkor, melyet egyszerűen „a béke szigete: a világ közepe"-ként emlegetett a későbbiekben. Zongorázni, énekelni tanult, a téli estéket kamaramuzsikálással töltötte a család. „Anyám igazi anya volt, apám rajongott a családjáért"–emlékezett szeretettel a szüleire. Elemi iskolá...

Rábai Gabriella  Vihar  Fehér felhők rebbennek széjjel vihar készül égnek tengerében. Egybeérnek, szétszakadnak egymás hátán tornyosulnak. Égnek kékje nefelejcs, most jácint, már szétloccsanó tintalilának látszik. Nehéz szürke fellegek gyülekeznek odafent. Acélkék kősziklák, mit keresnek ég alján? Zabolátlan szélparipa szalad át az utakon. Levelek kapaszkodnak, búsan hajlik meg a lomb. Hűvös esőcsepp csattan a kőre, szaporáz. Villámlik, tombol, dörög és félek, csataláz. Citromsárga tűzliliom nyújtózik egy felhő alól égnek fényessége ő, a kedves Napkirálylány. Szirmait lágyan bontogatja, lassan átragyog színaranyba és a béke szépen helyreáll. 2025. Június 02.