Árnyai Attila - Én? Egyedül!

Árnyai Attila

Én? Egyedül!

Napforduló volt,

a nyár lassan elvonul.

Egyedül vagyok!

Sosem leszel már boldog,

hogyis lehetnél, bolond!

Még forró a nyár,

de bent már hullik minden!

Minden, mi rossz s jó!

Nem hullik inkább omlik,

eltemet, mert gyenge vagy!

Sárguló levél,

hever mellettem... fekszem.

Őrjöng a szív.

Ne erőlködj, nem érted?

A léted, nem te kérted?

Az ősz közeleg.

Feledésbe merülnek,

régi gondjaim!

Gondjaid temetnek el,

mert, csak te vagy egyedül!

Lehet, hogy igaz!

Fel nem adhatom, most nem!

Sorskerék – lendül!

Ne áltasd magad, bolond!

Nem a tiéd a porond!

Őszre megtisztul,

a szív és a lélek is.

Sorsom ... felébred!

Nem érted? Egyedül vagy!

– Én nem vagyok egyedül!