Tandori Dezső Művész Társaság

Erdős Sándor Tengerre magyar 4. Viharban     Mire Pista ruházatként viselt meggyötört hálóinge megszárad a Kapitány szorgalmas evezésének köszönhetően már jócskán bent jártak a szigetek közötti csatornák egyikében. A csendes vizű holtágat elhagyva egy nagyobb víztükör terült el előttük, ami kisebb lelkendezést váltott ki az első tisztből: – Gondolom ez még nem a tenger, de már hajaz rá. – Hajaz, hajaz Pesta, de ez csak egy nagyobb öbölféleség a szigetek között – mormogott Popeye. A szél kissé feltámadt, ezért hőseink végre kipróbálhatták a vitorlát is. Nagy nehezen valahogy rögzítették ócska vitorlájukat az árbocrúd tetejére, majd az alsó két szárát a hajótesthez erősítették, így egy háromszögletű széltámaszt kaptak, aminek csak egy baja volt, hogy a hajó irányíthatatlanul a szél irányába haladt. – Szinte repülünk –  lelkendezett Pista, mint egy nagyra nőtt gyerek.   Problémát nemsokára az jelentett, hogy az enyhe nyári szellő el...

Erdős Sándor Emlékek pincéje Sorsokból szőtt pókhálókat pince mélyén az élet. Lassan szitál múltnak pora sűrítve a sötétet. Óvatosan le is lépdelsz bús, nyikorgó lépcsőkön. Rád támad egy régi emlék engeded, hogy legyőzzön. Egy halvány fénysugár csüng rég elveszett múlt falán, mint rongyos testű szellemtest teliholdas éjszakán. Rettegsz nagyon. Mi vár reád? Szembe nézel múltaddal. Az emléket meg szerencse, hogy jótékony por takar.

Veress Marika Fagyos tél  Dér csípte levelek  fagyott fán pihennek. Fagyos szél ringatja, sóhajt a természet. Átöleli a tél  álmos erdő fáit. Csikorgó hidegben, tanyát vert odakint. Ágak közül hallik  rekedt varjú ének, léptem alatt roppan, vastag fehér szőnyeg. Eresz alatt jégcsap hízik jó kövérre, ablakon jégvirág, nyílik csoda szépre. Fenyők tűlevelét  hópelyhek takarják, csodásan csillognak, gyémánt csillagocskák. Csodálatos télen a gyönyörű természet. Csak a szél ne lenne,  ennyire kegyetlen.

Fekete István  Január Más ilyenkor a hajnal, a nappal, az est és az éjszaka. Nehezen jön fel a nap. Álmosan. Hunyorog az éghatáron – talán ásít is –, és megkezdi útját bágyadtan, álmosan, közönyösen, mintha robotba járna. Talán ha rábíznák: felénk se nézne, mert – és ebben igaza van – mit nézzen rajtunk? Mi van itt látnivaló? Olyan a föld itt errefelénk, mint az üres kert, melyben nincs más, csak káposztatorzsa, erőszakos kórószár és ijedt ribizlibokor, mely vessző karjaival úgy suttyogat a szélben, mintha sohase dongtak volna körülötte méhek, és aljukban sose kéklett volna ibolya. Unatkozik hát az öreg nap, és valósággal ácsorog. Délfelé egy-két melegebb pillantást vet a bokrok alatt kapargáló foglyokra, barázdába lapult nyulacskára, de aztán csak elfordul nyugat felé, és párás lesz egyszerre a patakok völgye, hol vadkacsák bukdácsolnak, Isten tudja, mire halászva a jeges vízben, melyben még a homokszemet is meg lehet olvasni. Délután egyszerre megváltozik napuram magatartása. Min...

Hosszu Norbert Hazatalál Szürke ég alatt ,kicsinyke hó szitál, Csendes parányi szeme, Deres fényvilágnál, Zúzmarát bontogat házak ablakán. Oly titkok csendjén Elnémult fák ölén, Rezzenéstelen fagyott Arccal égbe szökve Tekint örök aprónyi gyémántos egére. Vajon mit regélnek a csillagok Az örök végtelenről.... Daluk még messze száll, Hegyen S völgyön át. Lágy fodrokkal táncol A csillagos éjszaka, Mosolyában örömök S örök reményt suhognak. Szívében a vágy  Messze hazatalál,  S puha álmán,.... Csillagokra talál.

Bíró Barnabás Két virág  Künn a réten nyiladozik  két gyönyörű virág, az egyik a tavaszt hozza el, a másik a tél páratlan hangulatát. Mindkét virág,egy tőből ered, s mindenik sugallata az élet  egyediségét tartja az egymáshoz  fűződő erő, melyből magasztos  szerelmük tör elő,s egymásért élnek, s egymásnak nyìlnak, magukban, élnek páratlanul,de egymásban  érzik az egészet, szakadatlanul. Két virág vagyunk mi magunk. Szirmaink az együttlét,a szerelem, s legvégül a nyugalom. Szárunk az összetartozás, melyben  beigazolódik örök létünk  minden apró pillanata, hiszen  eme két világ minden napon  mi magunk vagyunk.  S minden apró mozdulatunk  virágunknak új porzója,s újabb szirma,mely szépségével  másikumknak új életet adunk. Minden aprócska napunk, miben egymás mellett vagyunk, öröklétet teremt, melyben el  mi magunk, soha el nem halunk. Ha viszont eljön néhány fájón  fontos napunk, mikor társunk  nélkül vagyunk, ...

Erdős Sándor  Tengerre magyar Újra a vízen Popeye szeme akkorára kerekedett, mint egy jóféle levesestányér. Sok mindent feltételezett eddig Pistáról, de azt nem, hogy önálló ötletei legyenek. – Akkor avass be te birka engem is – szólt foghegyről Popeye. – Látja azt a lényt ott kapitány – mutatott az első tiszt a nyúlgát felé. – A tehénre gondolsz te marha? – Arra kapitány úr. Adjon nekem egy másfél órát. Hozok valamit – mondta Pista és válaszra sem várva elindult a falu felé. Itt kell hozzátennem, hogy ugyanis nem nagyon távolodtak el az indulási helyüktől. Ha jól megerőlteti a szemét a kapitány még a templom tornyát is láthatta volna. Míg Pista eltávozott, addig Popeye hanyatt dőlt a fűben és elszundított. Álmában a világtengereken hajózott, és nagyszerű tetteket hajtott végre. Vihar tépázta a hajóját álmában és erre fel is ébredt, ugyanis Pista rázta a vállát. Ameddig a kapitány szundikált Pista nem vesztegette az időt. Kettős haszonnal kecsegtette a...