Erdős Sándor - Tengerre magyar - Újra a vízen

Erdős Sándor 

Tengerre magyar

Újra a vízen

Popeye szeme akkorára kerekedett, mint egy jóféle levesestányér. Sok mindent feltételezett eddig Pistáról, de azt nem, hogy önálló ötletei legyenek.

– Akkor avass be te birka engem is – szólt foghegyről Popeye.

– Látja azt a lényt ott kapitány – mutatott az első tiszt a nyúlgát felé.

– A tehénre gondolsz te marha?

– Arra kapitány úr. Adjon nekem egy másfél órát. Hozok valamit – mondta Pista és válaszra sem várva elindult a falu felé.

Itt kell hozzátennem, hogy ugyanis nem nagyon távolodtak el az indulási helyüktől. Ha jól megerőlteti a szemét a kapitány még a templom tornyát is láthatta volna. Míg Pista eltávozott, addig Popeye hanyatt dőlt a fűben és elszundított. Álmában a világtengereken hajózott, és nagyszerű tetteket hajtott végre. Vihar tépázta a hajóját álmában és erre fel is ébredt, ugyanis Pista rázta a vállát.

Ameddig a kapitány szundikált Pista nem vesztegette az időt. Kettős haszonnal kecsegtette az út a faluba. Beszerezte a hajó megmentéséhez szükséges eszközöket, és a hajó rakományát is fel tudja így tölteni minden hasznos dologgal. Hozott magával egy erős kötelet, egy ponyvát, egy kis zsák krumplit, kenyeret zsírt, hagymát, fűszereket, sót, valamint négy üveg pálinkát és nyolc kétliteres flakon bort. A hátára erősített hatalmas katonai hátizsákba pakolta ezeket a nélkülözhetetlenen holmikat. Kivéve egy üveg bort, amit a szintén magával hozott bográcsban tartott, arra az esetre ha netalán az úton megszomjazna.

– Hát te meg mi a fészkes fenéket cipelsz? – kérdezte meg a kapitány.

– Mindent, amire csak szükségünk lehet – mondta Pista és büszkén sorolta a hozományát.

– Aztán ennyi vacak bor meg minek kell nekünk – húzta fel a szemöldökét Popeye.

– Arra gondoltam, ha esetleg megsérülne a hajót erősítő flakon valamelyike, akkor tudnánk pótolni.

– Ahhoz elég lett volna ha üreseket hozol.

– Mit gondol kapitány úr, miből vettem ezeket a cuccokat? Visszaváltottam az üres flakonokat. És nézze, még maradt egy kis pénz is– mutatott a kapitány felé egy marék aprót.

– Remek! És a hajó majd a bortól fogja átcsuklani magát a töltésen?

– Á, dehogy vázolom, hogy mire gondoltam – mondta Pista, miközben ledobálta a fűbe a magával hozott holmikat.

Miután elmondta tervét a kapitánynak, aki még egy kis értelmet is vélt felfedezni az ötletben, nekiláttak a kivitelezésnek.

Amíg Popeye a hajó orrára kötötte a kötelet, addig Pista sietve elment az elhanyagolt konyhakerthez és széles vigyorral a száján két csenevész répát hozott magával, amivel a tehénhez ballagott. A répákkal a hajóhoz csalogatta az állatot, majd a kötél másik végét a nyakába hurkolta. Egy faággal erősen ösztökélte a jószágot, aki ezért megiramodott a töltés felé magával húzva a hajót. A terv sikerült. A hajó ezzel a módszerrel átjutott a töltés túloldalára, igaz az időközben megérkező tehén gazdáját Pista nagy bánatára korrumpálni kellett egy üveg pálinkával, ugyanis kiadós verést helyezett kilátásba a tehén kisajátítása miatt.

Szerencsére így megúszták verés nélkül és a hajó is ismét vízen ringatózott. Miután berakodták az első tiszt által beszerzett ellátmányt, ellökték járművüket a parttól és szél hiányában ismét evezni kezdtek. Csodálatosan szép volt ez a dunai holtág. Bedőlt fák szegélyezték a partot, amit valószínűleg hódok döntöttek ki, vízimadarak garmadája kutakodott élelem után, az ezer sziget országának is nevezett tájkülönlegesség vizeiben.

Pista egy kis bizonytalanságot vélt felfedezni a kapitány tekintetében, ahogy eveztek, de a világért sem merte ezt konkrétan közölni vele, hiszen ismerte. Amennyiben valaki közli vele, hogy valamihez nem ért, vagy pláne hogy nem tudja mit csinál, hát roppant morcos tudott lenni. Az első tiszt ezért inkább jó alaposan átrágta magában, miképp közölje vele gondolatait.

– Kapitány úr. Láttam a kocsmában egyszer egy természetfilmet, ami ezen a környéken készült. Érdekes volt. Ez a Duna egy holtágrendszere, több ezernyi szigettel, aminek a Mosoni-Dunával is van összeköttetése. Az pedig a Dunába ömlik. A Duna meg…

– Tudom Pesta, tudom – mondta a kapitány – a Duna pedig a tengerbe. Oda tartunk – nézett maga elé a kapitány.

Hogy a beállt kellemetlen csendet megtörje Popeye arra gondolt most megtréfálja az első tisztjét.

–Figyelj Pesta. Adok fel neked egy találós kérdést, ha kitalálod vendégem vagy a legközelebbi kocsmában egy pálinkára.

Pista arra gondolt abból nem lesz semmi, de biccentett, hogy rendben.

– Na figyuzz ide. Ha a hajónk, ami utazunk négy méter hosszú és két méter széles, valamint fél méter mélyre süllyed a vízbe, akkor hány éves vagyok én?

– Ötven – vágta rá szinte azonnal Pista.

– Hát ezt hogy a bánatba számoltad ki? – kérdezte a kapitány, miközben a szája is tátva maradt, hiszen pont ötven éves volt.

– Tudja kapitány van nekem egy öcsém, aki huszonöt éves és éppen fele ilyen hülye mint maga – mondta vigyorogva az első tiszt.

Kár volt kekeckednie a kapitánnyal, mert paprikavörös arccal, mérgében a vízbe lökte a már cseppet sem vigyorgó első tisztjét. Pista fújtatva, prüszkölve kapaszkodott vissza a hajótestre, de nem szólt egy szót sem. Az a csodálatos az egészben, hogy a teste nem panaszkodott hangosan, hiszen már vagy egy éve nem érte víz. Gyorsan lerángatta magáról a viseletes hálóinget, ami alatt nem viselt semmit és dideregve leült a padlóra.

– Vegyél már fel valamit, mert hányingerem támadt – szólt rá a már lenyugodott kapitány.

– Pista jobb híján a sátor bejárata melett árvárkodó bográccsal takarta el ntim testrészét, és ugrándozásba kezdett, hogy ne dideregjen annyira. A hálóinget a sátorra vetette, hogy száradjon.

– Be kell szereznünk neked végre valami normális ruházatot – nézett az első tisztjére a kapitány immár nyugodtan.

Fröccsös Tóni, a rapsic a túlparton a tilosban horgászva tátott szájjal bámult a jelenésre, és a Gondűző nevű kocsmában azóta is mesél egy fehér szellemről, aki a holtágakon hajózik egy szál bográcsba öltözve.