Baranyi Imre:Repülj,repülj
Repülj, repülj
A délutánban arcod illan,
ezer darabra foszlik el,
s e mélabús eloldozásban
szavamra szíved nem felel.
Emléked őrzöm még remegve,
de már nem értem hangodat,
magasra szállsz, a fellegekbe,
nem erre tart galamb-utad.
Kifolyt kezemből ébredésed,
elúszott rég a semmibe,
kicsit még visszacsillan fénye,
de már az űrt nem tölti be.
Hiába gondolom ma mégis,
hogy újra élem álmaid,
azok ma vágyam már nem érik,
azóta másról álmodik.
Kinyitva már piciny kalitkád,
repülj a fénybe kismadár,
szemem ma szárnyadig nem is lát,
hunyorgva néz a légen át.
Repülj, repülj, nehogy megállj most,
addig repülj, amíg lehet,
ne bántson, hogy maró hiányod
emészti, tépi lelkemet.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése