Baranyi Imre:Tűzben
Tűzben
Belém karolt, s a rónaságon
sütött le ránk a nap tüze,
szerelmem égető sugáron
követte őt, futott vele.
Aligha tudtam én mivégre,
miért is ég ma ennyi tűz,
csak azt gyanítottam megégve,
hogy engem lázam egyre űz.
Csak annyi volt a biztos ebben,
hogy nemsoká elégek én,
s a hamvam majd a szélbe lebben
szerelme rakta tűzhelyén.
De lám, a hamvaimból újra
még összegyúr a játszi szél,
pogácsát süt neked az útra,
és többé rólam nem beszél.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése