Fiatal Nóra : Megtartani

2021-07-23

Fiatal Nóra: Megtartani

Ha válni kell, szépen búcsúzom

Mint röppályán rekedt űrbefagyott mosoly.

Mit titkoljam? - hogy a csend

Fojtogató gyilkos idebent.

Ha válunk, szépen teszlek le

Nem csapkodok, nem vágom az ajtót be.

Mint azon híves szentek kápolna kárpitján

S hajójától leszerelt kapitány.

Mert van a szívemnek egy rekesze

Amit csak a te arcod tölt be

Az évek rozsdaette kulcsát is odatette

Hátha. Hátha. Újranyitni lesz még kedve.

Te láttad az arcomon a merészség

Mily grimaszba fordult, s a kétség

Őrlőmalma testem hogy morzsolta fel.

Hogy én már nem tudlak! de nem engedlek el…

Te talán felfogtad, kis üvegcsébe

Egyenként csepp-könnyeim hóba s hébe

A kis szarkalábak hogy felszaporodtak

A szemem valahány könnyet hullajt.

Nagy könyvedben csókjaink rovások

Mégis számolatlan, és sosem lesz elég sok.

Tenyeredben búzaszemekből szemelget

Szívem, mint csőrös madár, szerelmet.

Megtartani – mindig ez volt a lét.

Tovaszáll a lepke, a fiatalság továbblép;

De bátorság és erő mindig ott kellett,

Ahol tovább kell vinni egy nehéz terhet.

Elviselhetetlenül könnyű az akarat

S lehelet terhel csak, ha szabad marad.

Minket ez Úr figyeljen, ha tovább akarunk menni.

Hogy újra kereszteződjön, aminek úgy kellett lenni.

Kép: net