Fiatal Nóra:Ady megíratlan verse Lédának
2021-07-25
Fiatal Nóra: Ady megíratlan verse Lédának
(nem a nagyság okán, mit a költő képvisel a magyar irodalomban)
Lédává vált, Adéllá lett,
Miután két éhes test szerelmeskedett,
Nem egyszer, nem százszor,
A férj néha hallgatta a szomszéd szobából.
Igen! Tudom, engemet duhaj, vagány
Lelkem miatt talált meg az ős Kaján,
Hogy is illettem volna párizsi szalonokba?
Szép széles mellem szép széles melled hona.
Igen, tudom, a hasonlóság bűn,
Ha észreveszi az ember, nagy szerelem lőn,
Olyas, miből lélek nem tér vissza.
Maszatolhatod a sorsot, végzet asszonya.
A vár fehér asszonya a fekete kánya
Mi az én szememet verméig kivájta,
S végül csak azt kívánom, vakon is szeressem,
Poklomból, paradicsomból örök gyehennám legyen.
Mit végigéltünk, asszonyom, nem kevés,
Felfaltuk egymást, gyilkosan, tűzben a kés,
S végül duzzadó ajkam mégis azt kívánja,
Látásom ne szobrod, öröklétű tested állja.
Búcsúzom, édes, s aligha fogom fel,
Hogy e búcsú az utolsó az életben,
Lehet még tanyám, nőm, ébredésem,
De a szívem másik fele, már sohasem.
Kép: Léda és Ady
www.sutori.com

Megjegyzések
Megjegyzés küldése