Fiatal Nóra:Hasonlelkek
2021-07-29
Fiatal Nóra: Hasonlelkek
Szigeteimen halódó arcok;
Bennükragadtam, fölös harcok;
Szerelem vagy? - vagy akarnok;
A zavarból nem lát ki a lélek…
Sok hiú magány! éntelen egók!
Mindenben a sziget a pók;
Sötétségben felhangosodó hangok;
S már el se hiszed, hogy nem vagy egyedül…
Már nem folynak az ékes szavak,
Édes forrás, elhagytalak,
Tündérkertben angyalalak;
Mi egykor voltam, megsemmisült…
Öld meg a képet,
Mielőtt az öl meg téged!...
Hús vagyok, mit szájban forgatnak,
Lelkem húsa rárezdül;
Szellemem bitorolt alakokkal
A józanság vize alá merül;
Lopták csengő kacajom az évek,
És sírásomat sírásták;
De mégsincs egyedül, hogy féljek,
Porszem osztja milliók magányát.
Utána tudom meg, a lélek halhatatlan.
S nem jegyzik sehol szenvedését.
Ha a bűn nyomán a daimón nem furdal,
Strigulát sem húznak jóságáért.
Utána tudom meg, hogy nincs az egyes,
S egyesek társasága sincs már...
Csak táncolok egy láthatatlan szálon,
Hasonlelkek szemsugárán…
Kép: www.wallpaperscraft.com

Megjegyzések
Megjegyzés küldése