Fiatal Nóra:Szeptemberi imádság
Fiatal Nóra: Szeptemberi imádság
Szent színe van az ősznek,
Ez az Isten évszaka.
Lassú vér, lassú imádság,
Nem a fülledt hús szaga.
Akkor volt, hogy imádkoztam
Gyermek voltam még.
Miatyánk – én betanultam.
Recitáltam, nem értve, miért.
Isten teste olvadt bennem,
S nem értettem, száraz volt.
A szentképekkel párbeszédet
Folytatott a monológ.
De hirtelen megfordult a világ.
Vérvörös ló vágtatott felém.
Az alvilág királynőjének szánt
Egypár hetyke hitvány legény.
Soká nem sírtam már.
Fájdalmamat nem kapartam.
Fergeteg vihar nevetésem
Maszkom lett, noha nem akartam.
Kemény lett a szív, értő, de bántó.
Nem mállott a vakolat
Mit felpakoltam magamra, ó!-
Hogy többé ne bántsanak.
Mostan maszkom levetem fáradtan.
Boldogságom merő hazugság.
Bárki kívülről szépnek láthat.
De nem látja a sebek nyomát.
S ha ismét elcsendesülve lép a szív
Már csak szomorú arcom szeretném.
Mert a szenvedő a legszebb szép.
S már értve imádkoznék, nem mint rég.
Kép: www.kepguru.hu

Megjegyzések
Megjegyzés küldése