Fiatal Nóra:Szeptemberi imádság


Fiatal Nóra: Szeptemberi imádság


Szent színe van az ősznek,

Ez az Isten évszaka.

Lassú vér, lassú imádság,

Nem a fülledt hús szaga.


Akkor volt, hogy imádkoztam

Gyermek voltam még.

Miatyánk – én betanultam.

Recitáltam, nem értve, miért.


Isten teste olvadt bennem,

S nem értettem, száraz volt.

A szentképekkel párbeszédet

Folytatott a monológ.


De hirtelen megfordult a világ.

Vérvörös ló vágtatott felém.

Az alvilág királynőjének szánt

Egypár hetyke hitvány legény.


Soká nem sírtam már.

Fájdalmamat nem kapartam.

Fergeteg vihar nevetésem

Maszkom lett, noha nem akartam.


Kemény lett a szív, értő, de bántó.

Nem mállott a vakolat

Mit felpakoltam magamra, ó!-

Hogy többé ne bántsanak.


Mostan maszkom levetem fáradtan.

Boldogságom merő hazugság.

Bárki kívülről szépnek láthat.

De nem látja a sebek nyomát.


S ha ismét elcsendesülve lép a szív

Már csak szomorú arcom szeretném.

Mert a szenvedő a legszebb szép.

S már értve imádkoznék, nem mint rég.


Kép: www.kepguru.hu



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)