Fiatal Nóra:Vörös és fehér

2021-07-26

Vörös és fehér

Hogy is mondjam el, mi vélem megesett,

Sokmillióból egy, mégse nagy eset.

Egy galandféreg, ki férfinak se látszott,

A szívembe azért bitorlón bemászott.

Húsz évig kínozott, mert nem tetszett.

Szeretsz? Nem szeretsz? Mást szeretsz?

Van sapkád? Nincs sapkád, nyuszika?

Előbb vagy utóbb beraklak a sírba.

A belátás netovábbja, - húsz éven át!

S kapsz tőle elmefekélyt, agyragyát,

De a legszebb, hogy elveszi a hited

Hogy élted valaha is boldogan éljed.

„Bosszú hímmel lesben”; ez aztán a történet!

Egy rafkós, de bajos bűnszövetkezet;

S ne hidd, hogy fehér, mert a dédje is vörös.

S a társadalmi krémben gyökeredzik az ős.

A népek meg csak néznek körülöttem.

Mi bajom, hogy miért ment így el az eszem.

Mitől lettem vajon szívkemény, konok, durva?

S fejét mind a homokba bédugja…

Vörös és fehér – az rózsaszín átok,

De nem ám csipkerózsás leányálmok;

Nem az a baj, hogy falakat húztam fel,

Hanem hogy szerelem helyett nem tiszteltem.

Nem lehet mindig szépeket írni.

A világ kegyetlen, s ezt is ki kell bírni.

Bocsássatok meg nekem, de ez most fáj.

S dobjátok el versem, ha szeretni nem muszáj.

Kép: Broken Heart Digital Art by Nandan Nagwekar