Baranyi Imre:Egy rózsaszálon
Egy rózsaszálon
Csak ültem ott a kispadon
és vártalak nagyon-nagyon,
de nem jöttél el estig,
lassan csukódó ablakok
nyikorduló zsanérokon
redőnyük már eresztik.
Csak ültem és szerelmesen
sóhaj szakadt a lelkemen,
neveddel játszadoztam,
az utcalámpát pár bogár,
ezerszer is kerülte már
a sárga fénysugárban.
Csak ültem és az est leszállt,
arcomba fújta illatát
a béke csendje lágyan,
felálltam és a kispadon
felejtett rózsaszáladon
remegve hűlt a vágyam.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése