Baranyi Imre:Vak remény

 

Vak remény

Kicsapva ballagok vad éjszakákban,
cipőm lyukas, kopott és rajta sár,
kereslek utcasarkokon megállva,
hiányod íze csak, mi megtalál.

Kutatlak macskakő között a résben,
remegve, tétován bolyongva csak,
felettem súlyos éji fellegekben
dühöng, esőre áll az égi csap.

Az is lehet, hogy arcod drága ívét
nem ismerem fel, hogyha látom én,
megyek feléd amíg halálom hírét,
a szél sodorja egy napon feléd.

De addig itt az éjszakában égek,
nem engedem kezét a vak reményne
k.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)