Baranyi Imre:Vak remény
Vak remény
Kicsapva ballagok vad éjszakákban,
cipőm lyukas, kopott és rajta sár,
kereslek utcasarkokon megállva,
hiányod íze csak, mi megtalál.
Kutatlak macskakő között a résben,
remegve, tétován bolyongva csak,
felettem súlyos éji fellegekben
dühöng, esőre áll az égi csap.
Az is lehet, hogy arcod drága ívét
nem ismerem fel, hogyha látom én,
megyek feléd amíg halálom hírét,
a szél sodorja egy napon feléd.
De addig itt az éjszakában égek,
nem engedem kezét a vak reménynek.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése