Baranyi Imre:Verklivers
Verklivers
Ha verset írsz, belülről zeng az ének,
lágy pentaton teríti rímeid,
a szép szavak keringenek, cserélnek,
hogy el ne rontsák érzeményeit.
A versszakok fehér lapon sorolnak,
a ringatásuk gyöngybetűs folyam,
szerelmeid között megint a tegnap
vad ízeit bogozzák untalan.
Aztán elalszanak veled ma éjjel,
csacsognak álmaid között kicsit,
még visszaintegetnek szenvedéllyel,
de közben azt susogják egyre, csitt!
Ha kész a versed, gyorsan elfelejtik,
akár elődeink az ócska verklit.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése