Csepeli Szabó Béla:Asszonyarcú nyár

-

Csepeli Szabó Béla 


                          ASSZONYARCÚ NYÁR


                1.

                                   Szép, tiszta égbolt,

                                   asszonyarcú táj:

ma nagyon nehéz elképzelni még,

                de földünkre lép végül is a nap,

melyet gyümölcsös örök nyár követ.

                Hogy mikor jön el? Nem tudom. De eljön

minden pokol és háború felett.

                                   Már látom Őt, amint

szívünk áradó, nagy folyóin át

                                   homlokunk partfokára ér

s életre szül egy fiút és leányt.

                                   Egy fiút és leányt,

akik szabadok és erősek lesznek,

                 s végleg kinőve füstből és homályból,

a szegénység és Erőszak Korából,

                 az értelemnek és a szerelemnek

új, napsütötte világot emelnek

                 húsunk, vérünk és koponyánk porából.

Az a nyár derűs, asszonyarcú nyár lesz:

                 felfénylik tőle a Duna, a Gangesz,

                 s minden folyó és minden tengerek.

Hogy mikor jön el? Nem tudom. De eljön.

                                    Hiszek benne és

                                    eléje megyek.

Mert e hit nélkül elvesznénk e Földön,

                                    mert e hit nélkül

                                    dolgozni, ölelni

                  felszabadultan, szépen -

                  nem lehet.


                  2.

                                     Nagy, szőke táj, 

                                     szép asszonyarcú nyár:

már látom Őt, amint kilép

                  elménk forrongó, mély katarzisából,

                  s tiszta esőkben fürdetve magát,

életté szüli végre a reményt,

                  a Föld Aranykorát.


Ne csüggedj, Atlasz című kötetből (1973)


www.csepeliszabo.hu



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda  A magyar puszta végtelen volt, mint egy hosszú vasúti váróterem vasárnap este, mikor már az utolsó pogácsa is kiszáradt a restiben. A szél poros melankóliával nyaldosta a gémeskutakat, és a messzeségből néha egy-egy birkabégetés hallatszott, amiről az ember nem tudta eldönteni, hogy most ez egy tényleges birka-e, vagy csak Trottyos Jenő hangosan gondolkodik.  Trottyos Jenő, a népi bölcsességek szerény és vaskos testű letéteményese, valaha a Hortobágy bajnoka volt a „Ki tud több pálinkát kiöntés nélkül fejen állva meginni?” versenyen, de azóta visszavonult a rivaldafény elől. Juhokat terelt, meg néha az eszét is, de utóbbi ritkábban sikerült.  Egy különösen párás reggelen – olyanon, amikor még a gémeskút is visszafekszik egy fél órára – Jenő a birkák között bóklászott, vállán suba, fején karimás kalap, amit a háború óta senki sem mert levenni róla, mert állítólag egyszer elkapott vele egy ...
További információk

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda  A Hortobágy peremén, ahol még a szél is eltéved néha, és a gulya úgy hever, mintha nem is lenne dolga más, csak mélázni a lét kérdésein, ott élt egy ember, akit csak úgy hívtak: Trottyos Jenő.  Nevét nemes hagyomány őrizte, pontosabban egy nadrág, amit Jenő húsz éve hordott, s amelynek hátsó fertálya a hagyományőrzés jegyében már többet látott, mint egy középkori vártorony. Trottyos volt, de olyan rendíthetetlen, hogy ha a gulya megindult, ő állt az útjukba, nem a villanypásztor.  Jenő egyszerű juhászember volt. Tudta, mikor fúj a szél, mikor lesz kolera az árokparti kacsára, és hogy a pálinka reggel, délben és este is teljesen más filozófiai dimenziókat nyit meg. Ám azt még ő sem tudta, hogy a világegyetem valahol egy borozó mögött meghasad, és egy fekete lyuk épp az ő kunyhója fölött akarja kiterjeszteni sötét ölelését.  A történet úgy kezdődött, mint minden rendes kozmikus tragikomédia: a juhok f...
További információk

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)

-
Kép
Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :) Falu végén kurta kocsma,                       Ahola honola szotyola csehó tocó Oda rúg ki a Szamosra,                         Odaruki Számoszó.       Meg is látná magát benne,                     Avizena fejeheje Ha az éj nem közelegne.                       De jöna szunya ideje. Az éjszaka közeledik,                             Jöna szunya ideje A világ lecsendesedik,                             Belepihena dumavele Pihen a komp, kikötötték,       ...
További információk