Marik Mária:Magány
MAGÁNY.
Magányból szívesen kijönnél?
Kivezetlek, csak szorosan fogd a kezemet.
Csupán engedd, hogy az érzések elmenjenek.
Bár mindig lelkedhez,szívedhez szorítottad.
Vigyáztál, hogy legalább ez megmaradjon,
akkor is ha ürességben, sivárságból hangod
fájdalmad dallamát visszhangozta tovább.
Hitted, hogy legalább ez megmarad Neked,
őrizve emlékképeidet, szíveden melengetted.
Észrevétlen maradt meg a csend Benned.
Elbújva, hogy együtt tudjatok sírni, ha kell
a magányoddal beszélgetni és nevelgetni.
Mi okból választottad párodnak, pedig
szívedből csordult már a keserű folyam.
Nézz ki magadból, nyújtsd ki a kezedet,
keresd szíveddel a szépséget, lelked szabad
teret kap, hogy ébredezz, menj és ölelj meg
embereket, mutasd meg üres szívedet.
Másnak is megkell tölteni szelíd szavakkal,
segíts, hogy a magány páncélja összetörjön.
Felépüljön az akarat, így másfelé indulhatsz.
A szereteted hívja be a többi magányos
szíveket, ezért szeress csak, továbbra is
szeress, mondja ezt Neked Istened.
Szeretni és Szeretve lenni
Marik Mária 🌹®
Fotó:Internet.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése