Nagy Zita:1990
1990
1990 karácsonyán
férjemmel elmentünk
Győr Kálvária dombjára sétálni,és
gyönyörködni a téli napsütésbe. Fent a dombon fájdalom járta át a testem és lelkem.
Kilencedik hónap áldott
állapotában voltam.
A férjem vállára hajtottam
fejemet.
Különös dolog történt.
A Golgotánál voltam, lát-
tam Jézust a kereszten a
két latórral.
Pár perc, vagy pár óra telt
el.(nem tudom)
Izgatottan mondtam a férjemnek, hogy mit látok.
A kereszten nem volt sen-
ki.
A kereszt üres volt és csodás fényszínek vették
körül.
Eltelt két hét és én még
mindig nem értettem
mit láttam.
Eljött a szülés ideje.
Szembe jött velem az or-
vosom.
Előkészítettek a császár-
metszésre.
Az altatóorvos nem volt
a helyzet magaslatán.
Valamennyire elaltatott.
Éreztem, hogy vágják a
hasam. Kegyetlenül fájt.
Egyszer csak láttam ma-
gam a műtőasztalon.
Láttam, hogy kisfiam
született.(Áron)
Azután nem láttam ma-
gamat. Sötét volt nem
tudom meddig.
Festőművész létemre soha nem láttam olyan
fényszíneket mint akkor.
Azt a férfit is láttam akit
a Kálvária dombon a középső kereszten.
Dühös, vagy ingerült voltam. Kérdésekkel le-
rohantam.
- Miért van ennyi háború!?
- Miért van ennyi betegseg!?
- Miért rossz az élet?
Mosolya csoda volt.
Hangja mint egy különös
zene.
" - Nem tudtok szeretni."
- Velem mi lesz?
- Te,tanulj meg szeretni,
és taníts meg másokat a
szeretetre.
- és a fiam
-"Ő az én fiam" Háromszor mondta.
Tiltakozni akartam de,
mire átgondoltam helyzetünket.
Az intenzíven feküdtem.
Szeretettel: Nagy Zita
Győr, 2021. augusztus,3.
Sok részletet kihagytam,
Gardó professzor szavait.
A nővérke elmondását, amiket önkívületben motyogtam.
Ezek a válaszok bizonyították, hogy ami
tőrtént az nem csoda volt és, hogy van élő
JÉZUS KRISZTUSUNK
Megjegyzések
Megjegyzés küldése