Tandori Dezső Művész Társaság

Erdős Sándor Egy mai pákász „Pákásznak nevezték azokat a lápvidék környékén élő embereket, akik kimondottan a rétből, mocsárvidékből éltek, tehát földet nem műveltek, hanem abból éltek, amit a lápvidék készen adott, begyűjtötték a természet adta kincseket. A pákász elnevezés is a gyűjtögető tevékenységgel magyarázható: a gyűjtött pákát taplóként tűzgyújtáshoz, és párna-, dunnatölteléknek használták.” *  Lakatos Velociraptor Leonszió a madzaggal átkötött kartonpapírokat a vállára vetette és lassan, ám a nap folyamán elfogyasztott tetemes mennyiségű pálinka hatására ingatagan megindult kunyhója felé. A kunyhó egy hullámlemezekből és egyéb mindenfelé összeszedegetett alkalmi építőanyagokból állt. A város széli kis erdő közepén lévő ingoványban ütötte fel tanyáját, amit ő nemes egyszerűséggel csak rezidenciának hívott. Ezen a csodásnak egyáltalán nem nevezhető környezetben töltötte mindennapjainak azon részét, amit nem a munkájának vagy hobbijának szentelt. Persze a hobbiját tudta a re...

Erdős Sándor Tavaszi álom Nézd, újra eljött a csodás tavasz. Napfény füröszti a kopár dombot. Ismét dalol már a kis pacsirta. Kacagó fák növesztenek lombot. Vidáman mosolyog erdei rét. Szíve megtelt napfénnyel, virággal. Viszláttal köszönt el mogorva tél. Muzsika lett csattogó madárdal.

Egy karib tengeri hajóút naplója Első nap. Port Canavera kikötője Kalifornia. A Voyager of the Seas nevű hatalmas óceánjáró fedélzetére léptem. Legszebb nyári ruhámat vettem ma fel, hiszen véleményem szerint egy nőnek az első megjelenése igenis sokat számít. Miután elfoglaltam a kabinomat az étterembe siettem, ahol személyesen a kapitány fogadott minket. Azonnal feltűnt nekem, hogy milyen jóvágású férfi. Második nap. Küzdök a tengeribetegséggel. A hajóorvostól kaptam valami bogyót. Úgy tűnik megmaradok. Nem kell elaltatni. Harmadik nap. Kikötöttünk Haitin. Labadee kikötőjében egy étteremben összefutottam a kapitánnyal. Örömmel tapasztaltam, hogy nem csak fess, hanem nagyon szórakoztató is. Remek az idő! Negyedik nap. Este a hajón meghívott az asztalához. Elbűvölő férfi. Egész este udvarolt. Kért. könyörgött. de nem hagytam magam. Mégis csak van önbecsülésem. Ötödik nap. Ma reggel a kapitány egy fedélzeti tiszttel üzenetet küldött nekem. Azt írta, hogy megőrül értem, ha nem leszek az öv...

Cristal Harper - Apró univerzum  A szerelem színeivel díszítem fel faladat,  Fentről egy ajándék, és isteni csoda vagy.  Anya öröme, felhőtlen és oly szelíd,  Minden mosolyodban angyali ölelés.  Kis hercegnőm, tiszta és tisztességes,  A világ, az univerzum kitárul kis szemeiben.  Életem szorosan összefonódott a tieddel,  Átvezeti nappalt és éjszakát, szerelemmel.  Gyengéd pillanatok, feltárulnak emlékek,  Ezüst kötelék, ragyogó és gyengédebb.  Lányom, szerelmem, örökké az leszel,  Örökkévalóságom, szíved szívemmel.

JÉZUS TANÍTÁSAI   2. Írta: Poór Edit BOLDOGOK, AKIK SÍRNAK, MERT ŐK MEGVIGASZTALTATNAK Minden fájdalom a lélek hiányérzetéből fakad. Sokaknak nem vált lelkében tudatossá a hiányérzet. Lelki érzéseik, durvák, kemények, észrevevő képességük tompa. Csak a legerőszakosabb hatásra válnak, érzékennyé, nem sírnak, nem bánkódnak, nem szomorúak. Inkább bosszankodnak tehetetlen dühükben. Másoknak kellemetlenséget okoznak. Földi örömökben keresik, kedélyük csillapítását. Vannak, akik közönyös egykedvűséggel, járják az életük útját. Lelkük fásultságát nem hozzák rezgésbe, az érzések hullámai. Nem hisznek, nem remélnek, nem szeretnek. Az élet jelenségei csak addig kötik le őket, amíg önző céljaik ezt megkívánják. Ők nem sírnak, még nem bontakozott ki lelkük. A síró emberi lélek már ébren van, hogy a jót és a rosszat megkülönböztesse hatásaitól. Mikor felnő az ember azt tapasztalja, hogy a földi élet tele van, hiányérzetből támadó fájdalmakkal. Keserű könnyel, panaszokkal. Isten hiányzik a ...

Jó reggelt Írta: Goran Episcopus Kevergetem a reggeli kávém. Mintha nem lenne még felkeverve. Automatikus mozdulatok. Talán ettől édesebb és ettől keserűbb. Pedig, ha már nem keverném is ugyan olyan lenne. Talán az egész világ ilyen. Beleszülettem a folyamatos helyzetekbe. Ha nem nyúlok semmihez is minden ugyan az lehet. Talán csak elég érezni a világot. Benne a jóságot. ami nem múlik el soha. Azt ami állandó és azt ami összeköt minden embert. Most még mindenki alszik. Lehet túl korán kelek. Kidob az ágy. Nem mondhatnám, hogy fáradtság érzéssel. Inkább azzal a megnyugvással, hogy megint egy lehetőség egy helyzet. Akarattal egy valóságos őszinte mosolyra. Benne elmodva mindenkinek, hogy szép a világ. Leteszem a kanalat a csésze mellé. Megnézem a telefonon az internetes oldalakat. Milyen újabb bejegyzések és ezekben a bejegyzésekben meg ott vannak az emberek. Sokan azt mondják ezek az irogatások álarcok és mindenki csak a legjobbat mutatja itt magából. Az írás meg egyfajta virtuális ruha...

A történet szigorúan  fikció! Bármilyen hasonlóság valós eseményekhez a véletlen műve! A.K. András. A romantika halála, maga a valóság! Nyolc hónap, maga volt a pokol! Legalábbis akkor ezt igy gondoltam. Most, másként látom a holtak birodalmát. Akkor még nem tudtam, a kiképzés nyolc hónapja, csupán út az alvilág felé! Nemhogy az Infernót, de még a gehena felé vezető út kapujának körvonalait sem láttuk, mi a háború kutyái. Nem tudtam mit írok alá, csupán beszűkültek a lehetőségeim közelítve a nullához. Öt év, ennyit kértek az életemből. És akkor tiszta lappal kezdhetek, nem mintha lett volna bármi folt is, amit el akartam volna tüntetni. Egyszerűen csak éhes voltam és fáztam. Az utca nagyon kegyetlen tud lenni egy tizenhat éves számára. Volt választási lehetőségem, és én választottam. Nem vagyok hozzá se elég okos, se elég erős, hogy a bűn útjára lépjek. Másodszorra sikerült csak egy tehervagonban ép csak át csusszanom a magyar határon. Nemrég volt rendszerváltás és hatalmas volt a ...

Meddig fogok írni…. Meddig fogok írni…. amíg van gondolat s van téma ami megragad. Amíg van mondandóm Közlendőm. mely esetleg érinti A közt, érdekli és olvassa. Nem tömegre gondolok, s ha csupán egy embert vonz az írás, s el is olvassa, már megérte leülni a géphez s közzé tenni a gondolatot. mely ha kettőnket / vagy többet!/ együvé olvaszt, 2023,06.15

Márton Csilla Elvárás – elengedés Észlelés, valóságos fájdalom. Csalódás. A csésze szétesett. A lélegzet megállt. Sikoltott a ki nem jött hang. Pedig mennyi szépség rejlett benne még. Megakadt a kiteljesedés, mert bátortalan a lét. Inkább kudarccal kompenzál. Mert ezt bejáratosnak ismeri már. Nem meri másképp, jobb így neki, Neked se legyen jobb, nyugtatja egója A szívnek fáj, a lélek hangtalan, az emberi érzés bizonytalan. Létezik ennyi konok, otromba, életben csalódott emberfajta? Ki buta és ostoba, e regiment fájdalmat magában hordozva, éli megkeseredetten napjait, és teszi azoknak rossz gondjait? Nem akar változni, élni és élvezni. Csak lézeng, nyomorát siratja, sebeit nyaldossa, igazát ordítja. Azt várja, hogy valaki tegye meg helyette, mert ő képtelen, minderre. Ember! Ez a te feladatod. Senki helyetted nem tudja úgy csinálni mint, azt a te jó modorod. Hisz te vagy erre, hivatott. Ezért szedd össze magad, néz fel az égre, mondd Istennek, nem hagyod cserben. Márton Csilla írói old...

Tavaszi szerelem  Szeretek üldögélni, és hallgatni a madarakat,  Figyelni, ahogy fújja szél a tuja magvakat, Nézni ahogy rügyeznek a fák,  lassan leveleiket kibontják.  Tavaszi szerelem-zene szól,  Ibolya illata száll mindenhol,  Hóvirág még fehéren büszkélkedik, hiszen első virág, aki megjelenik.  A napsugarak fénye egyre erősödik,  Általa éled a Föld, az ember is,  Átszűrődik a tuják lombjain,  Bekacsint a szobák ablakain.  A gólyavirág sárgállik a zöld fűben,  Szorgos hangyák serénykednek a tövében,  Méhecskék dolgoznak a tuja fán, Napfényben sütkérezve bugyután.  A tavaszi szellő, langyos levegő,  Álmosítóan kedves, melengető,  Szebbet ember nem is kívánhat!  Hiszen ébredező tavaszt csodálhat. Aurora Amelia Joplin  2024.02.22. #vers #költészet #magyarvers #tavasz #szellő #fák #Hóvirág #csoda #auroraameliajoplin  www.auroraameliajoplin.hu

Én a semmi közepén /Csipak Valéria/ Lassan ébredezek,  szempilláimon csordogál a fény.  Egy hirtelen jött ötleten gondolkodom.  Tél közepén mily szép a reggeli Nap,  ahogy sugaraival  csókolgatja a lenti világot.  Útra kelek.  Amerre az orrom vezet,  arra megyek.  Kiértem a faluból,  előttem sem élő sem holt lélek.  Nézem a fekete szántásokat és a tél perzselte rozsdás,  még élettelen füvet.  Gyenge szél cirógatja,  mint a hullámzó tenger  úgy hajladozik.  Az út két szélén vizes árkok.  Kopasz fák alusszák még téli álmuk.  Még madarat sem látok.  Fekete varjak merre vagytok?  A halastót körülvevő nád  zizegését hallom a szélben.  Előttem a nagy pusztaság,  rozsdás, égett fűvel.  Sehol egy lélek.  A látóhatárnál összeér az éggel.  Egy pimasz fácán  ijesztett meg, én meg őt.  Olyan színű, mint a fű.  Mégis van élet a semmiben.  Valaha a pusz...

 Eső után Gyűlnek a sötét felhők, szél morzsolja a fák ágait, elbújt a nap, morcos dörgések kísérik az ég villámait. Erőt mutat megint a természet,  fák és virágok földig hajolnak, szakadó esőben a növények szomjasan, boldogan dalolnak.  Vihar után újra felbukkan a nap, arany színben úszik a határ, az esőcseppek fényesen ragyognak - egy gyors, nyári égzengés után.  2024. 02. 23.  - #Juditversek - Kép: Csilla Korondy  Eső után c. festménye

 Már elérhető a márciusi Nat Roid magazin is. A Tandori Dezső művész társaság havi magazinjában rengeteg érdekes olvasmány található. Novellák,versek,riportok és egyéb színes írások. Az e havi számot Lovas Magda festményei illusztrálják. Köszönet az alkotóknak! A magazin ingyenesen elérhető: https://play.google.com/store/books/details?id=wxr3EAAAQBAJ https://online.fliphtml5.com/zrnmo/qwrx/

 Egy rózsa Aki bolondot játszik arra azt mondják okos, aki pedig okosat játszik arra azt mondják bolond! Egy szál rózsa illata festi lelkemben illatát, és volt hogy mellettem voltak, De igazat nem találtam, így Atyámmal maradtam, meg Isteni anyámmal! Bennük nem csalódom soha sem semmikor, Vannak nehéz napok és pillanatok, percek, De embertől már nem várok sokat el! Sokat csalódtam és sokat szenvedtem, Jönnek majd a szebb napok, amikor tavaszodik, és minden kizöldül a fák, És jönnek a madarak, nem kell velem gyere ezen az úton, neked túl nehéz! Nekem pedig rózsás, Jézussal megyek, Egy szál rózsa illata festi lelkemben illatát, és ezt a szál rózsát Isteni anyámnak adom, lelkemben van, ő is, ahogy atyám, Nem kell velem gyere ezen az éjszakán, Nem kereslek soha többé, így lesz jó, Fény angyalok mellettem tartanak egy szál rózsát, amit Isteni anyámnak adok. Bergmann Balázs