Valerija Csipak: Én a semmi közepén

-
Én a semmi közepén
/Csipak Valéria/
Lassan ébredezek, 
szempilláimon csordogál a fény. 
Egy hirtelen jött ötleten gondolkodom. 
Tél közepén mily szép a reggeli Nap, 
ahogy sugaraival 
csókolgatja a lenti világot. 
Útra kelek. 
Amerre az orrom vezet, 
arra megyek.
 Kiértem a faluból, 
előttem sem élő sem holt lélek. 
Nézem a fekete szántásokat
és a tél perzselte rozsdás, 
még élettelen füvet. 
Gyenge szél cirógatja, 
mint a hullámzó tenger 
úgy hajladozik. 
Az út két szélén vizes árkok. 
Kopasz fák alusszák még téli álmuk. 
Még madarat sem látok. 
Fekete varjak merre vagytok? 
A halastót körülvevő nád 
zizegését hallom a szélben. 
Előttem a nagy pusztaság, 
rozsdás, égett fűvel. 
Sehol egy lélek. 
A látóhatárnál összeér az éggel. 
Egy pimasz fácán 
ijesztett meg, én meg őt. 
Olyan színű, mint a fű. 
Mégis van élet a semmiben. 
Valaha a pusztában 
egy sor ház állt. 
Látom a föld kupacokat, 
halk nevetést és beszélgetést hallok. 
A múlt hangjai.
Hol vannak már ezek az emberek? 
A temetőben alusszák örök álmukat. 
Még kevés téglából épített fal áll, 
melyeket megevett az idő foga. 
Földből égették őket, 
s most már porrá morzsolódnak. 
A föld vissza veszi 
ami az övé volt egykoron. 
A szél felkap egy kis port, 
táncot lejt vele. 
A Nap ahogy rájuk süt
mint két színes szivárvány  
táncol előtte.  
Hiába bámulok a nagy ürességben, 
nincs egy lélek sem, 
aki rám köszönne. 
A madarak sem rikoltoznak 
a fejem felett, 
így hát gondolok egyet 
és utam most már haza vezet. 
2024.02.18.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda  A magyar puszta végtelen volt, mint egy hosszú vasúti váróterem vasárnap este, mikor már az utolsó pogácsa is kiszáradt a restiben. A szél poros melankóliával nyaldosta a gémeskutakat, és a messzeségből néha egy-egy birkabégetés hallatszott, amiről az ember nem tudta eldönteni, hogy most ez egy tényleges birka-e, vagy csak Trottyos Jenő hangosan gondolkodik.  Trottyos Jenő, a népi bölcsességek szerény és vaskos testű letéteményese, valaha a Hortobágy bajnoka volt a „Ki tud több pálinkát kiöntés nélkül fejen állva meginni?” versenyen, de azóta visszavonult a rivaldafény elől. Juhokat terelt, meg néha az eszét is, de utóbbi ritkábban sikerült.  Egy különösen párás reggelen – olyanon, amikor még a gémeskút is visszafekszik egy fél órára – Jenő a birkák között bóklászott, vállán suba, fején karimás kalap, amit a háború óta senki sem mert levenni róla, mert állítólag egyszer elkapott vele egy ...
További információk

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda  A Hortobágy peremén, ahol még a szél is eltéved néha, és a gulya úgy hever, mintha nem is lenne dolga más, csak mélázni a lét kérdésein, ott élt egy ember, akit csak úgy hívtak: Trottyos Jenő.  Nevét nemes hagyomány őrizte, pontosabban egy nadrág, amit Jenő húsz éve hordott, s amelynek hátsó fertálya a hagyományőrzés jegyében már többet látott, mint egy középkori vártorony. Trottyos volt, de olyan rendíthetetlen, hogy ha a gulya megindult, ő állt az útjukba, nem a villanypásztor.  Jenő egyszerű juhászember volt. Tudta, mikor fúj a szél, mikor lesz kolera az árokparti kacsára, és hogy a pálinka reggel, délben és este is teljesen más filozófiai dimenziókat nyit meg. Ám azt még ő sem tudta, hogy a világegyetem valahol egy borozó mögött meghasad, és egy fekete lyuk épp az ő kunyhója fölött akarja kiterjeszteni sötét ölelését.  A történet úgy kezdődött, mint minden rendes kozmikus tragikomédia: a juhok f...
További információk

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)

-
Kép
Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :) Falu végén kurta kocsma,                       Ahola honola szotyola csehó tocó Oda rúg ki a Szamosra,                         Odaruki Számoszó.       Meg is látná magát benne,                     Avizena fejeheje Ha az éj nem közelegne.                       De jöna szunya ideje. Az éjszaka közeledik,                             Jöna szunya ideje A világ lecsendesedik,                             Belepihena dumavele Pihen a komp, kikötötték,       ...
További információk