Márton Csilla: Elvárás-elengedés
Márton Csilla
Elvárás – elengedés
Észlelés, valóságos fájdalom.
Csalódás. A csésze szétesett.
A lélegzet megállt. Sikoltott a ki nem jött hang.
Pedig mennyi szépség rejlett benne még.
Megakadt a kiteljesedés, mert bátortalan a lét.
Inkább kudarccal kompenzál.
Mert ezt bejáratosnak ismeri már.
Nem meri másképp, jobb így neki,
Neked se legyen jobb, nyugtatja egója
A szívnek fáj, a lélek hangtalan,
az emberi érzés bizonytalan.
Létezik ennyi konok, otromba,
életben csalódott emberfajta?
Ki buta és ostoba, e regiment fájdalmat
magában hordozva, éli megkeseredetten
napjait, és teszi azoknak rossz gondjait?
Nem akar változni, élni és élvezni.
Csak lézeng, nyomorát siratja,
sebeit nyaldossa, igazát ordítja.
Azt várja, hogy valaki tegye meg helyette,
mert ő képtelen, minderre.
Ember! Ez a te feladatod.
Senki helyetted nem tudja úgy csinálni
mint, azt a te jó modorod.
Hisz te vagy erre, hivatott.
Ezért szedd össze magad,
néz fel az égre, mondd Istennek,
nem hagyod cserben.
Márton Csilla írói oldala

Megjegyzések
Megjegyzés küldése