(A.K. András.) - A sátán Kutyájának legendája.

(A.K. András.)

A sátán Kutyájának legendája.

.

Figyelem! Horror és felkavaró alkotás! 18+

.

.

Egy alacsony, igen vékony és törékeny leány sétál az őszi éjszakában. Térdig érő csizma, miniszoknyát is meghazudtoló valami és egy teljes arcát elfedő kapucnis pulóver. Igen, az arcát takarja az előrecsúszott kapucni és ezen az sem segít, hogy a vállig érő egyenes haja és frufruja sem akarja felfedni vonásait. Egy szinte teljesen kihalt külvárosi részben egyedül rója sehová sem tartó útját. Ránézésre nincs se tizenhét éves, se negyven kiló. Ruházata viseltes, mint ami sosem látott ruhásszekrényt, mégis tiszta. Hamar kiszúrja őt egy kétes társaság és mind a nyolcan követni kezdik, miközben artikulátlan hangokat kiadva próbálják felhívni a figyelmet magukra. Na nem barátkozni akartak, hanem félelmet kelteni a lányban. Tudatosítani benne, ma ő lesz a menü! Nem tehet semmit sem ellene, már döntöttek helyette is. A leány összébb húzza magát és felgyorsítja lépteit. Azoknak sem kellett több. Ma úgy néz ki a dolog, a préda házhoz jött. Ahogyan egyik lámpától a másikig haladnak egyre közelebb érve hozzá, hangosan elkezdték kitárgyalni ki mit fog csinálni vele és hogyan. Addig ki fogja le és aztán cserélnek míg bírja a bula! De ha nem az sem fogja zavarni őket, hiszen nem von le semmit se az élvezetből, ha ájultra erőszakolják. Fény és sötétség váltakozik, ahogyan haladnak a rosszul megvilágított külvárosban. A kanálisokból meleg pára teszi ködösé a széles utcát, itt ott teljesen ellehetetlenítve, nullára csökkentve a látótávolságot. Már-már utolérték a kislányt, amikor egy ilyen pára felhőn áthaladva a szemük elől veszítették. A következő közvilágításnak csúfolt lámpaoszlop alatt vették észre, a térdtől egészen a miniszoknyáig teljesen csupasz, ámde igen sietősen kapkodott lábakat. A lány futni kezdet, nem akarta, hogy utolérjék, nagyon nem. Persze, lehet mondani ő a hibás. Mit flangál éjnek idején a külváros egyik igen rossz hírű környékén meglehetősen kihívó és hiányos öltözetben?! Ráadásul teljesen egyedül! Igen, ezt csak is saját magának csinálta. Ezért, ami itt történni fog, csak és kizárólag ő lesz a hibás! Úgy kell a hülye csitrinek, majd tanul belőle. Legalábbis, ha túléli a ma éjszakát, mert egyelőre a kilátásai igen kellemetlen és rövid jövőt jósolnak neki. A nyolcfős társaság hangosan vigadva rohan a kislány után, az menekülni próbált. Berohant egy szűk sikátorba, gondolva ott a szinte teljes sötétségben elrejtőzhet a szemeteskukák közt, elmenekülhet. Hiba volt? Igen, az. Nagyon nagy hiba.

*

Áron az emeleti erkélyen levegőzött, próbált rémálmából magához térni, amikor is észrevette a közeledőket. Levegőben volt a tragédia! Tárcsázta a segélyhívó központot, felrántotta farmerját, bakancsát és már rohant is. A Sikátor pont az ablakával szemben volt, így pontosan látta hová is rohant be a kislány. Kifele rohanva a házból, az egyik kukából kirántott egy méteres, valamikor jobb napokat megélt vízvezeték csövet. A társaság már bent volt a sikátorban, rugdosva mindent is, felborítva a kukákat. Keresve kiskorú áldozatukat. Áron megállt a sikátor bejárata előtt, átgondolva mit is csinál! Nem, nincs veszíteni valója, hiszen nincs senkije, nincsenek iskolái, nincs élete. Egy szegény sorsú senkivel több vagy kevesebb, senkit sem érdekel. Hiszen nincsenek milliói, nincs tegnap óta állása sem és a jövő héten az utcára kerül. Nincs semmije sem! Csak egy világra szült senki, a nagy semmivel amit birtokol. Nem! Ez nem igaz! Igenis van valamije. Önbecsülése, tisztessége, becsülete és ereje, nem is kevés. Az építkezéseken, ahol gyerekkora óta dolgozik, megacélosodtak az izmai. Igen, van bátorsága közbeavatkozni, és most már vascsöve is. A főbérlő telefonját, amivel hívta a segélyhívót, letámasztotta a ház sarkába, hogy megtalálják a kiérkező rendőrök és belépett az árnyak birodalmába! Kihúzta magát és bekiabált.

.

- Azonnal engedjétek el azt a lányt! Különben baj lesz!

.

Azok hirtelen megmerevedtek. Nem számítottak társaságra. Ketten két oldalról fogták a kislány két karját, másik kettő a vékonyka lábait feszitette erővel szét. Míg a többiek fogdosták, ahol érték. A kis csapat vezére, a kopasz nagy szakállas egyfogú drog díler kaján vigyorral és egyetlen mozdulattal letépte a kislányról a jobb napokat is megélt pulóverét. A hold sugaraiban láthatóvá váltak, már fejlett, de még kezdetleges hófehér mellei. Ámde a lány nem sikított akkor sem, amikor a miniszoknyáját letépte róla az a vadállat.

.

- Így gondoltad kisfiam? Vagy esetleg ezt szeretnéd? – És a kislány fejét a hajánál fogva hátra feszítette, nekiszegezve a rugós kését.

- Meg ne próbáld te mocsok!

- Ne? Na akkor ezt figyeld! – És kioldotta nadrágszíját, letolta nadrágját. – Ti hárman, intézzétek el azt a kibicet! Addig én ezt a kis ribancot tanítom jó modorra. Minél hamarább végeztek vele, annál hamarabb kerültök sorra. Nem kell kapkodni, reggelig van időnk eljátszani vele. Talán még szűz is!

.

Hangosan felröhögtek, majd a három nagydarab elindult a fiú felé.

.

- Menj innen fiú! Most azonnal menj innen! Fuss az életedért! Nem halod?! Menj innen!

.

Az idáig szótlan kisleány hangja élesen csendült fel az éjszakában. Mint amikor egy templomi orgonára rátenyerel véletlenül a sekrestyés és annak erejétől az ezeréves falak is berezonálnak!

.

- Nem hallod? Azt mondta menj innen. Ami most itt lesz, az nem kisfiuknak való.

- Abból nem eszel! Semmim sincs, csak a bátorságom és a becsületem! Nincs mit vesztenem!

- Ha elengeded a fiút, hagyom magam. Nem küzdőm tovább.

- Jó ajánlat, igen. Meggondolandó. – Akkor az övéből kirántott egy revolvert és rálőtt a vascsövét görcsösen szorongató fiúra. – De én azt akarom, hogy küzdj, hogy ne akard azt amit veled tenni fogunk! Azt akarom, hogy sikíts a fájdalomtól, a megaláztatástól! Azt akarom, hogy élni se akarj már, amikor mindannyian végeztünk már veled! Azt akarom, hogy megsemmisülj általam! A lelkedet akarom kitépni mindenestül!

.

A fiú hanyatt vágódott a vállába csapódó lövedéktől. Mintha csak nevelőapja ütötte volna meg, úgy dőlt el. Válla éget és sajgott, de nem adta fel. Eszébe jutottak a gyermekkorában átélt verések, amikor eszméletlenre verte az az alkoholista vadállat. Ahogyan anyját rugdosta a mocskos konyhai kövezeten. Ahogyan nővére sikított amikor megerőszakolta őt a hatóságok által kirendelt megbízott nevelőtiszt. Amikor a húgát vízbe folytatták úri gyerekek, csupán heccből, amit aztán simán megúsztak! Ez volt az igazi fájdalom! Ehhez képest egy váll lövés semmi, csupán egy felületi karcolás. Felállt, szemében különös tűz éget! Nem fogja feladni, tudta jól. Akkor sem, ha a túlerővel szemben semmi esélye sincs. Megpördül kezében a vascső és lesújtott vele. Csont reccsent, bőr hasadt, vér freccsent! Az első tag, a legnagyobb élettelenül esett össze. A fiú kiadta felgyűlt huszonhárom évének minden fájdalmát és dühét! Most bosszút áll napiszinten félholtra vert édesanyjáért, aki addig tűrte míg bele nem halt. Nővéréért, akit tizenhárom évesen az öngyilkosságba kergetett az a mocsok rendőr. Kishúga mosolyáért, amit soha többé nem láthatott! Saját a végletekig elcseszett életéért! Nem! Ezt a kislány ma nem adja oda, ha kell belehal, de nem adja! Itt és most megbosszulja sorsának minden keserűségével és fájdalmával telített életét.

.

A helyszínelők már javában dolgoztak. Szinte az egész utcát lezárták, majd egy tucatnyi rendőrautó villogott a külvárosi sikátor előtt. Amikor is megérkezett Boszkorelli nyomozó és fiatal, de annál sokkal tapasztalatlanabb társa.

.

- Mi történt főtörzs?

- Röviden?

- Hét halott, három elkövető elmenekült. Az egyik egy kopasz nagy szakállas egyfogú fegyveres férfi. Állítólag a helyi drog díler.

- Tanuk?

- A fél utca. Azt mondják a tanuk, egy kislányt megerőszakoltak. Senki nem mert beavatkozni, csak egy itteni fiatalember.

- Az áldozatok közt van?

- Ahhoz először össze kellene kaparnunk a hullákból, ami maradt. A sátán kutyája volt!

- Ezt nem értem!

- Mégis mit?

- Azt mondta, megerőszakoltak egy kislányt. Akkor mégis miért kell a hullákat összekaparni? Miből gondolod, hogy a sátán kutyája volt?

- Azt mondják a tanuk, a fiatalembert, aki segíteni próbált szinte azonnal az elején lelőtték. De az nem foglalkozott vele. Sőt, teljesen bevadult!

- Be volt drogozva, ezen a környéken ez nem meglepő. De hogy jön ide a sátán blökije?

- Nézd meg mi maradt a hullákból, akkor megérted. A tanuk szerint a fiú nem drogozott, de még csak nem is ivott egyáltalán. Halk szavú, kedves fiatalembernek írták le, aki mindenkinek mindig segített.

- Az nem jelent semmit se. Majd a boncolásnál minden kiderül. A kislány holttestét remélem letakarták, nem akarok találkozni vele az újságok címlapján!

- Hát ez az, hogy nem.

- Beszéljen már világosan az Isten szerelmére!

- Se a fiú, se a lány teste nincs itt. Hét holtest van, de szinte biztosan nincsenek köztük.

- Szökésben vannak? Most ki az áldozat és ki a támadó?

- A bandavezér elszökött, de előtte az egész tárat kilőtte. A támadók haltak meg egy kivétellel, az áldozatok is elmenekültek.

- Mi van?! Na jó, keresünk utcai kamerákat. Kellenek azok a felvételek!

- Itt olyan nincs, ez a gettó.

- Értem. – Boszkorelli a nagy teljesítményű lencsés rendőrségi lámpájával körbe világította a sikátort.

- Nézze csak főnök, ott van valami!

- Igen. Látom én is. Azok bizony biztonsági kamerák. Tudják meg kié ez a cég és kerítsék elő a főnököt.

.

Áron lassan magához tért. Egy tizenhét év körüli leány törölgette homlokát jéghideg vízzel, mégis tűzben éget egész teste. Fel akart ülni, de egy karcsú tenyér visszatolta finoman, de határozottan.

.

- Te egy angyal vagy? – A leány elmosolyodott.

- Nem, nem vagyok angyal.

- Akkor ki vagy te szépség. – A lány arcán újabb igen kellemes mosoly futott végig.

- Amanda vagyok. Engem…értem még sohasem állt ki senki sem. Értem még sohasem küzdött senki sem életre-halálra! Te vagy az első. Ezért megajándékoztalak, bár lehet nem fog tetszeni neked az, amit kaptál tőlem. Mostantól egyek vagyunk, én a tiéd, te az enyém. Férjemül fogadtalak.

- Nem emlékszem esküvőre.

- Hát arra emlékszel e, hogy a halál kapujában fogadtunk egymásnak örök hűséget? Férjemül fogadtalak és te asszonyodnak engem.

.

Valóban, ez mintha megtörtént volna. Egy lángoló kapuban álltak, amikor mindketten kimondták az igent. Maga a csuklyás halál adta őket össze. Ünnepi fehér zsákruhában és virágokkal feldíszített kaszájával.

.

- Ezt nem értem. Ez valóban megtörtént?

- Igen. Ez valóban megtörtént.

.

Boszkorelli és a főkapitány együtt nézték végig a felvételeket. Ahogyan a lányt elkapták, lefogták és letépték a ruháit. Amikor Áron megérkezett, és amikor a lány felajánlotta magát csakhogy futni hadják a fiút! Azt mégis meglőtték és hanyatt esett. Amikor az felállt és küzdeni kezdett az első két embert földre küldve, majd ő is oda került és ott is maradt. Akkor jött az érdekes rész! A tizenhét év körüli igen törékenynek látszó kislány, a torkánál fogva fél kézzel felemelte a pisztolyával hadonászó kopasz nagy szakállas egyfogút és elhajította, akárcsak egy rongybabát! Kezei úgy jártak, mint egy cséphadaró, pillanatokon belül az áldozat vadásszá lett. Egymás után kerültek támadói a földre magatehetetlenül. A pisztolyos kopasz szakállas egyfogú öt alkalommal, közvetlen közelről belelőt a lányba. Az meg sem érezve a testébe csapódó golyókat, tovább küzdött. Bár ez már nem volt küzdelemnek nevezhető, csupán egyoldalú és igen alapos verésnek. Amikor a támadók ellenállása teljesen megszűnt, a lány jeleket rajzolt a levegőbe, amíg vörösen parázslottak a levegőben míg be nem fejezte azok rajzolását. Akkor valamennyi testből, a fiúét kivéve fehéren ragyogó pára kezdett belé áramolni. Ettől a még mindig az üres pisztolyát csattogtató kopasz megrémült és elfutott. Bár ezzel nem úszta meg azt, amit a lány már elkezdett. Amikor a fehér fény elfogyott, a testek egyszerűen szét durrantak. mindent beterítve belekkel, hús és csontcafatokkal, végtagokkal! Akkor a majdnem mezítelen kisleány, egyszerűen felkapta Áront és a vállára dobva őt az ellenkező irányba elsétált. Fél kezével vörösen izzó köröket rajzolt a levegőbe, ahol is egy lángnyelvekben örvénylő kapu nyílt meg, melynek a túloldalán maga a csuklyás fekete halál várta őket, kezében az elmaradhatatlan fekete kaszája.

*

- Akkor hát ennyi volt az ügy főnök. A fiuk rákeféltek, megérdemelten kapták azt, amit kaptak. A halállal meg boszorkányokkal mi nem foglalkozunk. Az maradjon meg az egyház feladatának.

- Egyetértek, amúgy szerintem beletörik a bicskájuk a csuhásoknak is. Haddjuk!

- Akkor lezárhatom az ügyet főnök?

- Ha megtalálja a kopaszt, akkor igen. Nem akarom, hogy szabadon járkáljon egy ilyen pszichopata! Egyszerűen lőjék ki! Itt sem akarom látni a fogdában.

- Értem főnök. Szerintem tudom hol van, hol találom. Mit írjunk a jelentésbe?

- Semmiképpen sem azt, ami történt! Egy szó sem eshet benne a Sátán kutyáiról! Nem azok tépték szét ezt a hét embert, megértette?! Lövöldözés volt, megsérült egy gázcső és felrobbantak.

- Nem volt robbanás, senki sem hallotta.

- De volt, a pincében. Azért nem hallották.

*

- Mégis ki vagy te? Miért nem emlékszem arra, ami tegnap történt? Csak annyi van meg, elestem, azok rugdostak és sötétség.

- Vámpír vagyok. Azért nem emlékszel, mert amikor összeházasodtunk te is félig az lettél. Én meg félig ember.

- Akkor mostantól vért kell innom?

- Dehogyis! Ez csak olyan mendemonda. Mi Isten hadseregéből valók vagyunk, a teremtés kezdete óta létezünk. Nem iszunk vért, hanem elveszük az életerőt az arra érdemtelenektől. A teremtőt szolgáljuk, csak nem reklámozzuk a létezésünket.

- Önként vállaltam?

- Hogy a férjem légy? Igen, meg is lepődtem rajta nagyon. De egyáltalán nem volt ellenemre. Igazából már akkor bejötél nekem amikor megfenyegetted azokat a szerencsétleneket. Nagyon aranyos voltál, ahogyan megpróbáltál megvédeni. Anyu biztosan jót nevet majd rajta, mégis nekem annyira jól eset, hogy kiálltál értem. Eddig még senki sem tette ezt meg. Azért nem emlékszel, mert éppen átalakulóban van a tested, halandóból halhatatlanná. Ha befejeződik, akkor mindenre emlékezni fogsz. Mindenre, bizony mindenre.

- Lemaradtam valamiről? – Akkor Amanda átnyújtott egy pár babacipőt.

- Nálunk az a szokás, a friss házasok miután elhálták a nászéjszakát, az új asszonyok nem mondhatják ki a történések következményeit. Csak utalhatnak rá.

- Babacipő?

- Igen az, és rózsaszín, ha érted.

- Mikor is fogok mindenre emlékezni?

- Két hónap már eltelt. Három nap és holdtölte lesz, akkor. Hidd el tetszeni fog.

*

- Boszkorelli nyomozó elégedetten tömte meg a pipáját. Hát akkor ennyi volt az ügy, lezárhatjuk.

- De mégis honnét tudtad, hogy itt, pont itt találjuk meg a kopaszt? – Nézet körül a fiatal, de még annál is tapasztalatlanabb társa.

- Végtelenül egyszerű. Tizenhat másodperc telt el, amig az a boszorkány ki szívta belőlük az életet.

- Igen, de a kopasz elfutott.

- Valóban. – Nézet körbe a hat háztömbbel arrébb lévő sikátorban, ami be volt terítve a kopasz szétdurrant maradványaival. – Ahogyan látom ez nem mentette meg az életét. Tehát kérlek alássan, ügy lezárva.

.

.

.

Vége.