A.K.András - Mici-mama

(A.K. András.)

Mici-mama

.

.

Mici-mama, ahogyan az általa gyűlölt szomszédjai, bérlői emlegették, eltávozott egy kellemesebb világba. Legalábbis az eszének a józanabb fele. Míg a másik fele maradt.

.

Ez volt az ő bosszúja az úr által neki rendelt génállományának a rosszabbik énjéhez. Magára hagyta őt, boldoguljon ahogyan tudd! Míg a jobbik fele, lábait a felhőkről lógatva fentről figyel és beavatkozott ha kell.

.

Mi, átlagemberek azt mondanánk, megbolondult. De ez nem igaz! Csupán a benne lakozó démont leckézteti meg, de alaposan. A józan esze elhagyta testét, ezáltal a Démon csapdába esett! Kilépni onnét nem tudd, mivel Mici-mami nincs már ott! Megelégelte a Démon gonoszságát, az állandó elégedetlenségét, a folyamatos rosszindulatát és a keserűséget mely a testét alkalmanként bitorló entitásból folyamatosan áradt! Így kilépet a körből abban a pillanatban, hogy a Démon átvette a teste felett az irányítást. Okos enged, szamár szenved!

.

Ennek is meg volt a maga előnye. Az Isteni gondviselés szabályzata alapján, a mérleg nyelvének középen kell maradnia. Ezt használta ki a démon! Mici-mama élt, létezett és tette a dolgát. De mivel a nap nagy részében ő határozta meg mi legyen, így a Démon könnyedén be tudott avatkozni a legváratlanabb és a legkellemetlenebb pillanatokban. Na ebből lett elege Mici-mamának! Hatvanhárom éven át tűrt, de most fellázadt ellene. Saját fegyverével vágott vissza Démonjának!

.

Az egész háztömb a házinénié, Mici-mamáé! Mondhatni gazdag volt. Időben lépet, jó helyen volt jó időben. Ezért, a benne lakó huszonnégy család kénytelen-kelletlen el kellett, hogy viseljék őt. A démonnak ez kifejezetten tetszett, mostanáig. Amikor észrevette, a lélek jobbik része nincs sehol sem, a csapda már bezárult és Mici-mama jókat nevetett fent a felhők felett. Hogy hogyan vette észre hiányát a démon? Az utóbbi három hétben, annyira lefoglalta őt mások sanyargatása, hogy azt a napi három órát amíg nem ő uralta az öregasszony testét észre sem vette. Csak azt, hogy kezdetben a saját bankszámlájához nem fért hozzá, mert az ügyintéző jelszót kért tőle. Amit állítólag ő maga adott meg és amit kötelező jelleggel ki kellett mondania. Majd szép lassan elvesztett mindennemű kontrollt maga körül. Amikor a lakókat kezdte ismét vegzálni, akkor Vivien a tizenkilenc éves kétgyermekes lányanya elé rakott egy ügyvéd által ellenjegyzett hivatalos dokumentumot. Mici-mama kézírásával és egy levelet is saját magának, magától.

.

„Én kedvesem, részem, Démonom.

.

Csak hogy tud! Mostantól bármit is szeretnél intézni, mindenkinek egy jelszót kell mondanod. Természetesen mindenkinek mást. Minden ismerősünket beavattam, tudnak rólad. Ráadásul, sikerült beszereznem egy hivatalos dokumentumot, amely megerősíti disszociatív identitásunk létezését. Nem kell utánanézned, ez a többszörös személyiséget jelenti. Igy én, Mici-mama gyámság alá vettem saját magamat. Vivien segített benne. Igen, az a lányanya az, akit ki akartál tenni két gyerekével az utcára mert nem fizetett neked lakbért, miután elvesztette a munkáját! Szégyelld magad! Most, őt bíztam meg minden velünk kapcsolatos ügyintézéssel. Ha bárkinek is hazudni vagy ártani próbálsz, hmmm…nem lövöm le a poént. Akkor meglátod mi fog történni. Mindenesetre felkészülten állok a bosszúd elébe. Gyötrelmes hosszú életnek fogsz elébe nézni kedvesem!

.

Szeretettel, a te jobbik részed, Mici-mama!

.

– Nem-nem kedves Vivien kisasszony! Ez a papír hamisítvány! Vagy fizet, vagy mehet az utcára a zabigyerekeivel!

– Jelszó?

– Rendőrrel fogom kirakatni, maga repedtsarkú fehérmájú nőszemély. – Üvöltött vele Mária.

– Hát csak tessék, már alig várom, hogy felhívja őket. – Mosolyodott el Vivien, bár még mindig fél a házinénitől.

.

Mici-mama megnyugtatta, vigyázni fog rá és a gyermekeire is. Kordában tartva a Démoni házinénit. Ez lesz ez első konfrontációjuk, így még nem volt biztos abban működni fog e Mici-mama terve. Mária elővette mobiltelefonját és szemüvegét, addigra már a ház beavatott lakói is érdeklődve figyelték a hatalom vesztett házinéni és Vivien első csatáját. Mária felsőbbrendű mosollyal tárcsázta a rendőrséget és kihangosította a telefont. Vivien rettegett, magában könyörögve Mici-mamához, segítsen neki.

.

– Rendőrség, miben tudok segíteni?

– Haló! Horgaszki Mária vagyok és bejelentést szeretnék tenni!

– Hallgatom asszonyom.

– Csoszogjon be hozzád öreganyád csípős lila pukija, mialatt szappanért hajolsz le a Fogadó a döglött patkányhoz pincéjében!

– Hogyan kérem?!

.

Vivienből kirobbant egy olyan erősségű kontrollálhatatlan nevetés, hogy le kellett ülnie a járdaszegélyre.

.

– Elnézést, azt akartam mondani, hogy csókoljon popón a falmelléki temetőcsősz hétrőfös szerelmi bánata, amíg macskát tömsz a Karakószörcsögi városházán krumpli hámozás közben!

.

János kifordult a földszinti ablakon a friss fűre úgy röhögött.

.

– Hölgyem! Tisztában van vele, hogy a segély hívó szolgálatot hívta?! Ön jelenleg az ügyeletes tisztel beszél!

– Igen. Elnézését kérem. Éppen ezért, gubancolódjon össze veled a Paraguayi kanördög pálinkagőzös kancsal nézésének szemöldöke, mialatt finggal furulyázol egy Moszkvai szökőkútban január hetedikén éjfélkor!

– Hölgyem. Amennyiben nem hagy fel ez irányú tevékenységével és tovább sérteget, úgy elő fogom állíttatni!

– Értem! Tényleg bocsánatot kérek és sugalljon hasmenéses sírásra Ramszesz fáraó éjjeli edényének bolhás kutyája miközben kalapot lengetsz a hülyék összeröffenésén te fánkképű zsírosbödön!

.

A fánkképű zsírosbödön szíven ütötte az erősen túlsúlyos ügyeletes tisztet! Mária nem értette mi történt hiszen ő nem ezt akarta mondani! Ártani akart, de nagyon és erre most mindenki jókedvű, feldobott és mindenki rajta nevet. Csak a lila fejű ügyeletes tiszt nem. A szombat délelőtt otthon lévők, már mind teljes szívükből kacagtak, abba sem maradt míg pár perccel később meg nem érkezett egy a közelben tartózkodó rendőr járőr autó és el nem vitték Máriát. Ahol is menet közben a rendőr járőrök újra és újra meg hallgatták a beszélgetést, amit a központos kérésükre lejátszott nekik. Végig röhögték az őrsig az utat, ami így természetesen jóval tovább tartott. Ez a nevetés és vidámság fájt Mária démoni lelkének. Mire beértek, már az erősen túlsúlyos ügyeletes tiszt is nevetve törölgette örömkönnyeit. Szolgálatban lévő társai más színben tüntették fel előtte a történteket, így már ő sem bírta ki röhögés nélkül. Máriát bilincsben vitték be, mert képtelenek voltak odafigyelni, úgy nevettek. Aztán jött az adategyeztetés, amire már a szomszédos őrsről is átjöttek páran.

.

– Neve?

– Szaladjon eléd a Rácalmási Bíró kéthetes hasmenése, miközben örökbe fogad téged egy unatkozó sintér, bolhás bal cipője!

– Született?

– Simogasson ráncosra öreganyád százezer voltos töltése mikor egy halálos adag fokhagymát bepuszilt fogatlan vámpír akar csókolózni veled!

.

Így ment ez egy darabig és Mici-mama igen jól szórakozott a felhőkön ülve. Egy óra múlva megérkezett a mentő és Máriát vitték a zárt osztályra. Ahonnan is Vivien hozta el a Mici-mama által előre elkészített orvosi papírokkal. A földszinti ablakból kieset János vitte el saját autójával. Még a haza út is igen jó hangulatban telt, Mária démoni lelke a végletekig kimerült. Mária lakásába érve Vivi ágyba tette óvatosan, szeretettel. Egyszerűen nem tudott haragudni a gonosz Máriára, miközben végtelen hála fogta el Mici-mama iránt. Hiszen egy test voltak ők, csak éppen két lélek. Mária két órán át aludt, amikor is elérkezett a délután két óra. Pontban kettőkor Vivien lakásának ajtaján kopogott. A lányanya ajtót nyitott neki.

.

– Kacska macska farka, kacskaringós kaszablanka! – Mici-mama mindenkire személyre szabott mondókát talált ki. – Na kedvesem, milyen volt a műsor?

– Mici-mama! – Vivien boldogan átölelte őt, amit két héttel korábban el sem tudott képzelni a gonosz vénasszonnyal kapcsolatosan. – Ha nem a saját szememmel látom, bizony el se hiszem! Tényleg létezne ez, a másvilág?

– Bizony Jányom, végig onnét figyeltem a történéseket. Az a fránya Démon menekülne, de nem engedem. Meg kell leckéztetni rendesen. Ne feled, a szeretett a kedvesség és a nevetés olyan neki, mintha tűzzel égetnék a talpát! A hamis papok szenteltvizén csak röhög!

.

Három hónapig tartott a Démon betörése, amikor is Vivien átadott az addigra már igencsak megtört Máriának egy levelet Mici-mamától.

.

„Én kedvesem, már nem részem, Démonom.

.

Kapsz egy utolsó lehetőséget, hogy eltakarodj vissza a pokolba! Jól vigyáz, mert én itt a föld és a mennyország közt igen jól érzem magamat. Nagyon kellemes nézni viszontagságaidat és garantálom ennél csak rosszabb lesz számodra a földi lét. Még rengeteg ötletem van, ami neked nem fog tetszeni. Nem mehetsz bele soha többé senkibe sem az idők végezetéig! Erről a másik oldalon egy szerződést alá kell írnod, démoni véreddel lepecsételned. Amennyiben nem úgy magadra vess. Mert akkor bizony én itt maradok te pedig mehetsz a bolondokházába. Ahol nagyon sokk kellemes órát fogsz velem tölteni a legváratlanabb és a legkellemetlenebb pillanatokban. Ahogyan azt te csináltad velem, életem hatvanhárom évén át. Vivikével és a ház lakóival már mindent elrendeztem jó előre. Esélyed sincs, életed végéig kedély javítóval fognak tömni és jókedvet és kacagást fogsz hallani minden pillanatban. Szeretett fog körbevenni minden nap a látogatások alkalmával. Hogy soha ne tudd kiheverni azt a traumát, amit én, Mici-mama fogok neked okozni! Ja igen, Vivikét éppen tegnap fogadtuk örökbe. Mármint én a te nevedben! Tudtad, hogy árva leány ő? Na, tegnaptól nem az! Ráadásul a gyámod is jelenleg. Megígérte nekem, rendszeresen fog látogatni téged a gyerekeivel.

.

Szeretettel csókollak Máriám, a te részed, Mici-mama!

.

Máriát kiverte a hideg veríték! Elege volt ebből a három hónapból, de nagyon! Menni, menekülni akart most azonnal úgyhogy nem teketóriázott. Megfordította a levelet, megbökte hegyes körmével a tenyerét, hogy kiserkent a vére. Majd vérével és egy ujjával aláírta a szerződést. Megremegett, majd meghasadt a föld! Megnyílt a pokol kapuja. Mici-néni visszatért testébe így a Démon kiszabadulva börtönéből, egyetlen ugrással eltűnt megszégyenülten a vörösen izzó föld mélyén. Soha többé vissza nem tért a földre!

.

Mici-mamából eltűnt minden gonoszság és negatív érzelem a Démonnal együtt. Megváltozott volna? Nem! Csak legyőzte saját démonját. Ő mindig is ilyen kedves teremtés volt. Nyolcvan kilenc évesen tért meg a Teremtőhöz. Boldog teljes életet élve hagyta el a földi létet. Mostanra megbékélt önmagával és a világgal is. Nem volt egyetlen haragosa se, se olyan, aki rosszat mondott volna róla. A temetésén olyan sokan voltak, hogy órákig tartott, mire mindenki le tudta róni a kegyeletét. Mi ebből a tanulság? Te is képes vagy rá, hogy legyőzd a démonjaidat! Csak akarnod kell. Adj önzetlen szeretetet, boldogságot, kedvességet, törődést és a démonod el fog menekülni, mintha beborsozták volna a fenekét.

.

Nem hiszed?! Hát akkor csapjon homlokon a rimaszombati papné dohos hónaljának leve  miközben rád jön a hascsikarás a nászágyadon! Majd bújócskázz mezítelenül a háztetőn hóviharban a halál egyhetes zoknijának szagával és egyél tejfölt szilvalekvárral mikor karmesterként vezényelsz az újévi koncerten a nemzeti színház élő közvetítésén!

.

.

.

Vége…

.

.

.

A képet a mesterséges intelligencia segítségével alkotta a szerző.