William Blake: A Tavaszhoz

William Blake: A Tavaszhoz


Óh harmatosfürtü, ég angyala,

A reggel tiszta ablakain át

Tekints nyugati szigetünkre, mely

Kórusban zengi jöttöd, óh Tavasz!


A hegyek beszélik s a figyelő

Völgyek hallják; vágyó szemünk a te

Tündöklő sátrad lesi: gyere már

S tedd tájainkra szentelt lábodat.


Jöjj Kelet dombjairól, s szeleink

Hadd csókolják illatos köntösöd;

Lehelleted hív; szórd gyöngyeidet

Földünkre, melyet szerelmed emészt.


Óh, ékesítsék drága ujjaid;

Verje keblét csókod zápora; tedd

Arany koronád bús fejére, hisz

Szerény kontyát teérted tűzte fel!


( Szabó Lőrinc fordítása)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)