A.K. András - Valkűr

A.K. András

Valkűr

.

Barbara, nem volt se hős se bátor. Nem gyűlölt és nem volt rossz ember sem. Most mégis rosszat készül tenni. Olyat, amit a tízparancsolat egyértelműen tilt. Ne ölj! Igen, Barbara hívő lélek, most mégis megszegi azt, ami a hite alapja. Negyvenkét évesen volt rajta kis súlyfelesleg, látszottak már az évek. Mikor egyértelművé vált számára, hogy a jog, a rendszer, amiben egy életen át hitt cserben hagyta, akkor jutott végleges döntésre. Magát okolta a történtekért és ezért büntetést érdemel. Negyvenkettő volt, amikor dolgozni kezdett magán. Személyi edzőt fogadott. Célja lett az életben, élete utolsó szakaszához érve. Nem, ez nem bosszú amire készül. Nem. Ez igazságszolgáltatás. Ez tükör azoknak, akik azt hiszik a rendszeren felül álnak. Akiknek mindent szabad, akik mindent megengedhetnek maguknak. Célja lett és ehhez eszközök kellettek. Teste, nőiessége, csábereje lesz az, amit fel fog használni. Eddig is jó bőr volt, a genetikája különleges testi adottságokkal ruházta fel. Végül is ezért került bajba, ezért van most ott, ahol. Férje is ezért csalta ott, ahol tudta, mert ő volt a tökéletes, az eszményi nő. Az, aki után bárhol megfordulnak a férfiak, aki után a nyálukat csorgatják. Önként csak egy férfinak adta oda magát, az pedig a férje! Most más a helyzet. Férje elhagyta már évekkel ezelőtt, ki tudja miért. Talán túl jó dolga volt. Aztán már jött volna vissza, ám de Barbara nemet mondott. Mikor az a másik akart közeledni hozzá, az elvált nőhöz, akkor is nemet mondott. Talán ez volt a baj, talán ezért történt az, ami. Barbara magát hibáztatja a történtekért. Talán, ha enged, akkor az az erőszakos féreg nem teszi meg azt, amit megtett. Kap egy trófeát és továbbáll. De nem így történt. Útilaput kapott és megtette azt, amit minden nő elitél, gyűlöl. Úgy bántotta őt, ahogyan egy nőt már jobban nem lehet. Olyan módon, ami nem megbocsájtható. Visszaélve erejével. Azzal, hogy férfiként megtehet olyan dolgokat is, amit egy nő sohasem. Ez Barbarának erőt adott. Nem összeomlott, nem depressziós lett, hanem merített belőle. Nem, ez nem bosszú amire készül. Önvédelem. Védi magát és védi a leendő áldozatokat. Vajon még hány nővel, lánnyal esne meg a dolog, ha valaki meg nem állítja? Igen, ő lesz az, aki megálljt parancsol a sorsnak. Elemi erővel vetette bele magát testének formába hozásával. Nyolc hónap se telt el, mikor már igen látványos eredményt ért el. Pasik megfordultak utána, folyamatosan fel akarták szedni. De ő nem engedett. Nem engedhetett, mert célja nem engedi. De ez még mindig kevés volt. Akkor találkozott Évával, a prostival, a rúd táncos lánnyal. Pont aznap, amikor megkapta a végzést, hogy hivatalosan is ejtettek minden vádat az ellen a szörnyeteg ellen. Az ellen a férfi ellen, akit annyira gyűlöl! Igen, akkor döntötte el, szintet lép. Nem volt elég jól kinéznie, nem elég bomba nőként léteznie, hanem úgy is kell viselkednie, mint amit egész életében elitélt! Azzá kell válnia, amit megvetett. Amit mindig is mereven elutasított! Ehhez kellett egy hivatásos kurva, egy rúd táncos élettapasztalata. Az a tudás, amire háziasszonyként nem lehet szert tenni. Igen, felsőfokra vitte magában a démoni nőt, a csábítót, az elérhetetlent. A megközelíthetetlent!

– Hihetetlen, hogy nézel ki drágám. Ha nem tudnám negyvenkettő vagy, simán elhinném a harmincat. – Nézet rá elismerően Éva. – Már csak egy fodrász, manikűrös kell és bárkit az ujjad köré tekersz.

– Nekem nem bárki kell, hanem ő!

– És ha felismer?

– Akkor már késő lesz neki.

– Platina szőkére festesd a hajad. Vágasd le, csináltass Kleopátra frizurát. Az bejön neki.

– Gondolod nem ismer fel?

– Legalább tíz kilóval vékonyabb vagy, úgy nézel ki mintha harminc lennél. Én se ismernék rád, ha nem csináltam volna veled végig ezt a nyolc hónapot.

– Remélem így lesz és a közelébe jutok.

– Mindenképpen végig akarod csinálni?

– Igen.

– Meg fogod ölni?

– Igen. Mindenképpen halállal fog végződni a találkozásunk. Vagy ő vagy én. Nincs bocsánat!

– Nem tudlak lebeszélni a bosszúról?

– Éva! Ez nem bosszú. Önvédelem.

– Önvédelem az, amikor védekezned kell. Te előre kitervelten akarsz ölni.

– Elítélsz?

– Nézd. Én kurva vagyok, a testemből élek. Az a szörnyeteg velem is megtette már nem is egyszer.

– Miért nem jelentetted fel?

– Egy kurva szava semmit sem ér.

– Látod. Én nem vagyok kurva, mégsem hittek nekem. Ezért kell valakinek megállítani.

– Ez akkor is gyilkosság lesz. – Éva mélyen Barbara szemébe nézett.

– Nem. Ez önvédelem. A jövő generációját kell megvédenem ettől a mocsoktól.

*

Alvilági nevén Dongó, az ő tulajdonát képező éjszakai szórakozóhelyek egyikén szinte azonnal kiszúrta magának azt a jó kis picsát. Alig negyedóra múlva már vele táncolt, éjfélkor szobára mentek. A csaj nagyon ott volt a toppon, és bár vette a lapot, nagyon nehezen engedte magát becserkészni. Aztán hamar a témánál voltak. A nő anélkül, hogy arra buzdította volna, elé térdelve kibontva övét, lehúzta a nadrágját és letolta annak alsógatyáját, hogy hozzáférjen a férfihez. Szájával egyre közelebb kerülve, csókolgatva a férfi testét, egyre közelebb érve hozzá stimulálta az erogén zónáját. Dongó észre sem vette, mikor a már anyaszült mezítelenül előtte térdelő nő a nyakában lógó medaliont kinyitotta. Azt egy alig négycentis ám de pengeéles és igen halálos fegyverré alakítva. A felajzott férfi egyértelműen másra számított. Minden olyan gyorsan történt, hogy szinte fel se fogta és már át is volt vágva mindkét combartériája. Dongó először nem értette mi történt. A vérben úszó, az ő vérével beterített Barbara felé lépett, hogy elkapja, ám de az félreugrott. A férfi elesett, hatalmas zajt csapva. Először Barbara megijedt, hogy lebukott és hamarosan jönnek a testőrök. De nem így volt. Azok csak vigyorogva egymásra néztek, a főnök ismét bevadult, gondolták. Nem, nem vadult be, hanem pillanatok alatt elvérzett. Barbara letusolt, majd felöltözött és kisétált. Mint egy prosti akivel éppen végzet a kuncsaftja. Másnap találtak rá Dongó holtestére a jó nevű és igen drága luxus szálloda dolgozói. A nyomozóknak hamar lesz gyanúsítottjuk is. Egy Kleopátra frizurás szőke harmincas nőt keresnek, aki valószínűleg kurva.

*

Barbara a lánya sírjánál ücsörgött és mesélt. Elmesélt mindent úgy ahogyan történt. Nem kihagyva egyetlen részletet sem. Attól a pillanattól kezdve, hogy a kislányát megtalálták holtan. A halottkém akkor azt állapította meg, kábítószer túladagolás. Túllőtte magát és kész, Szokványos eset. Éppen csak ki nem lett mondva, nem kár érte. Barbara természetesen tudta, ez aljas hazugság. Már csak azért is, mert pont az eset elött két héttel volt sportorvosnál lánya. Kötelező verseny előtti vérvételen és doppingteszten. Ott kibukott volna, ha kábítószer élvező. Nem, ezt Dongó csinálta vele. Mert halála elött Barbara még tudott beszélni lányával! Igen, akkor lánya elmondta mit tett az a szemétláda vele. Akkor még nem volt benne kábítószer, akkor még teljesen magánál volt. Igen, akkor Barbara iszonyatosan mérges lett, és egyenesen a rendőrségre ment. Mire hazaért, lánya már halott volt. Ha akkor otthon marad, talán még ma is élne. Vagy akkor már mindketten halottak lennének. Most már mindegy! Dongó volt az! És ő elintézte, ezt a gyalázatot soha többé meg ne tehesse senki mással. Ne bánthasson senki mást! Minden egyes részletre kitérve, részletesen elmesélte a lánya sírjának mit is tett. Akkor sem hagyta abba, amikor valaki elsétált mellette. A rendőr nyomozó végig hallgatta az egészet. Igen, minden részlet a helyére került. Részletes beismerő vallomás volt ez, olyan amire nem is számított. Csak azért követte Barbarát, mert neki nagyon is hitelt érdemlő indítéka volt Dongó kiiktatására. Ráadásul talált egy ékszert a helyszínen, egy egyedi fülbevaló egyik felét. Amit még a bíróságon látott utoljára, méghozzá Barbara fülében. Hogy nem került a bizonyítékok közé? Volt egy megérzése és azt követve jött ma a gyászoló édesanya után. Most, kissé megrendülve hallgatta végig a nőt gyónását lánya sírjánál. Barbara észrevette őt, de nem hagyta abba. Majd elbúcsúzott lányától, egy fájó mégis oly kellemes emléktől.

– Most mennem kell kislányom. Értem jöttek. Sajnos nem fogunk találkozni, mert én nem kerülhetek oda halálom után, ahová te. – Kicsit csendben maradt, majd a rendőr felé fordult. – Nyomozó úr! Mehetünk. Nincs értelme tagadnom és nem is akarok. Büszkén vállalom tetteim következményét!

– Sajnálom hölgyem, nem tudom miről beszél?! Én csupán az édesanyám sírjához jöttem.

A nyomozó elsétált mellette és lassan haladva eltűnt a temető sírhantjainak csendes, mégis igen beszédes sorai közt. Barbara elgondolkozott, lehet a nyomozó mégse hallotta volna őt? Mégse hallotta volna a gyónását? Nos, lehet. Első útja a rendőrségre fog vezetni és feladja magát. Barbara maga jött rá, Évának igenis igaza van, bár csak egy kurva. Véleményével, amit ki is mondott, erkölcsileg ez a prosti csajszi ő fölé emelkedett. A gyilkosság, az gyilkosság. Mindegy miért teszi meg valaki. Megtette, és egyáltalán nem érez megkönnyebbülést. Igaza van, ez nem önvédelem volt. Hogyan kaphat erre feloldozást? Egy anya elveszítette a lányát. Ez borzasztó, de vajon ez feljogosította arra, amit tett? Nem, erre nincs feloldozás. Akkor megint a lánya sírjához térdelt és síni kezdet. Nem, ez nem érdemel feloldozást. Akkor sem, ha ezzel gyerekek életét mentette meg. Olyanokét, akik még nem áldozatok, ám de biztosan azzá váltak volna. Ahogyan bűnbánó könnyeit törölgeti, megcsillan valami lánya sírkővén. Egy fülbevaló, egy véres fülbevaló. Az ő fülbevalója, amit tegnap éjjel a gyilkosság közben veszített el. Hogyan került oda? Nem értette, azt képtelen volt felfogni! Ez, jel! A feloldozás jele. Mert aznap éjjel nem csak egy bosszúálló anya volt, hanem ítélet végrehajtó. Isten harcosa, egy valkűr, aki rettenthetetlen, aki nem ismer kegyelmet. Legalábbis ezt gondolta a nyomozó, mikor elsétálva Barbara mellett szánt szándékkal elejtette a gyilkosság helyszínén talált tárgyi bizonyítékot. Az egy kis kavicson megpattanva, egy másikra, egy laposabbra esett és a véres fél pár fülbevaló finoman csengve a sírkövön landolt. Mindösszesen ez a két kavics volt a fűben, amit egy hónapja egy hatéves kislány veszített el. Az a hatéves kislány, akinek egy bosszúálló anya menti meg a jövőbeni életét azzal, hogy megszegte a tízparancsolatot. Bár eredetileg nem ide indult és nem ezzel a céllal, a nyomozó gondolataiba mélyedve majdnem húsz percet gyalogolt, míg a temető másik oldalán az édesanyja sírjához ért. Azon elmélkedett, hogy vajon helyesen tette, amit tett? Megszegte hivatali esküjét. Sutba dobta elveit, elárulta a törvényt. Becsapta a jogot! Azt a jogot amire felesküdött. Bár, nem ide indult, találkozása a rettenthetetlen anyával, Barbarával, motivációt adott neki. Igen, valószínűleg lezárja a nyomozást egy konkurens banda bosszújaként. Dongó tényleg csak azt érdemelte, amit kapott. A nyomozó ismeri az ügy minden részletét és nincs egyáltalán lelkiismeret-furdalása. Mert jól tudja, a jog rendszere valóban cserben hagyta azt az anyát és lányát, felmentve egy többszörös gyilkost, aki ráadásul kábítószer kereskedő. Ő sem igazán érti, hogy a törvény emberekén miért hozta meg ezt a döntést. Talán egy sugallat, vagy egyszerűen csak így érezte helyesnek. Pedig jól tudja, hogy nem lett volna szabad. Most már mindegy, mert az egyetlen bizonyítékot, azt a fél fülbevalót már elveszítette, szándékosan. Letépett egy szál mezei virágot és az édesanyja sírjához lépett.

.

.

.

Vége…

.

.

.

A képet a mesterséges intelligencia segítségével alkotta a szerző.