Árnyai Attila - Vadvirág

Árnyai Attila

Vadvirág

Egyedül megyek,

keresem a mezőmet!

Vadvirágos rét!

Nézd ott – amit kerestél!

Vadvirágok mindenhol!

Dombtetőn fekszem.

Várom, hogy múljon mi fáj,

Az idő gyógyít!

Valóban így lenne tán?

Évekig itt lennél hát?

Virágok nyílnak,

s múlnak majd az ősszel el.

Erre várnék én?

Múlandó minden, jó s rossz is!

Megvárjam hátha jobb lesz?

Méhek cikáznak,

dongókkal nem vitáznak,

csak elröppenek!

A múlt gondjait, engedd!

Az időd rövid, éld meg!

Példát vegyek – én?

Egy méhről, ki porszemnyi?

Mégis „boldog” – ő!

Múlt árnyai mögöttem!

Az életem kezemben!

Felállok, s nézem,

ahogy a méhek, mennek.

Odébb állok – én!

Ne felejtsd, a múlt elmúlt!

A jövőd már látható!