Erdős Sándor - Az árva cica

Erdős Sándor

Az árva cica


Az este már a háztetőn motoszkál,

ahol fénylő nap táncolt nemrég.

Szíved rejtekéből kidobtál.

Csupa múlt lettem, s néma emlék.


Valaha ölben feküdtem lustán,

gyermeknevetés volt a zene.

Most kóbor vagyok, árnyék az utcán,

mi simogat, a bánat keze.


A házak zárva. Ablak se néz rám.

A szél se barát, csak űz, csak ráz.

A világ rideg, s én egy kis árnyék,

csak enni kérnék s egy kis hazát.


De mégis várok. Mert hinni muszáj.

Hogy egyszer újra jön egy kéz,

mely nem taszít, csak simogat,

s a szívem újra dorombolni kész.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)