Erdős Sándor : Tüzes Bendegúz és az Égi Lókupec kalandja – Pusztai legenda

Erdős Sándor

Tüzes Bendegúz és az Égi Lókupec kalandja – Pusztai legenda

A történet ott kezdődött, ahol minden tisztességes pusztai históriának illik: egy csárdában, ahol a bor sűrűbb volt a szilvalekvárnál, és a törzsvendégek már csak emlékezetből dülöngéltek haza.

Tüzes Bendegúz, a híres betyár, épp a negyedik kupicát nyomta magába, mikor az égbolt megremegett, és egy ezüstös, krumpli formájú masina ereszkedett le a hortobágyi semmi közepébe. A csikósok esküdtek volna rá, hogy csak a Komáromi Feri pálinkafőzdéje robbant föl, de Bendegúz tudta: ez bizony nem a földhöz tartozik.

– Mi a ménkű ez, egy túlméretezett üst? – mordult, miközben a gulyásleves fölé hajolt, nehogy kihűljön.

A masina sziszegve nyílt ki, és három, foszforeszkáló, nyúlfülű lény lépett ki belőle. Az egyiknek díszes öve volt, amin egy zöld gomb villogott, amit nyilvános helyen mutogatni nálunk már 1862 óta illetlenség.

– Földlakó! – szólalt meg az egyik, olyan hangsúllyal, mintha egész életében uborkát facsart volna a fülébe. – Te kiválasztott vagy! Elrabolunk kísérletezés céljából!

Bendegúz felállt, leporolta a subáját, és szemtelenül visszakérdezett:

– És én e közben mit csináljak? Unatkozzak? Vagy adtok legalább egy cigarettát?

A lények összenéztek, nyilván nem számítottak ekkora közönnyel megáldott betyárra. Ráadásul a kocsma ajtajában már ott toporgott a Csorba Sanyika, aki kétszer is látott üstököst, egyszer pedig egy éneklő tehenet, így szakértőnek számított a természetfelettiben.

A lények még egy utolsó próbát tettek:

– Elvisszük a galaktikus tanács elé, földi primitív! – mondta a vezér, mire Bendegúz a bajszát megpödörte, s odasúgta Sanyikának:

– Addig tartsd szóval őket, míg én benézek a masinájukba.

Így is lett. Míg az idegenek Sanyika költői kérdéseire válaszoltak („És nálatok is van disznótor?”), Bendegúz úgy besurrant a csészealjba, mint bolha a birkabundába. Ott talált egy térképet, amin az összes földi pálinkafőzde be volt jelölve, meg egy fém ládikát, amit a saját lószőrös tarisznyájába gyömöszölt.

Mikor előbújt, csak annyit mondott:

– Én most meggondoltam magam, uraim. Nem raboltatok el, mert vissza kell vinnem a kulcsot a disznóólhoz. Ha akarjátok, ti is jöhettek, de előbb fizetni kell a gulyásért.

A lények, teljesen összezavarodva, visszaszálltak a gépükbe, és elrepültek, vissza a saját dimenziójukba, ahol állítólag még a tehén is háromfejű és űrhajót fej.

Bendegúz pedig, mikor magára maradt0, kinyitotta a lopott ládikát. Abban nem volt más, mint három üveg aranysárga folyadék, aminek illatától még a vak ló is vigyázzba állt volna.

– Hát ezek tényleg fejlettebb civilizáció – hümmögte –, ez a cucc tisztább, mint a Jóska bácsi érett szilvás torpedója.

Azóta híres a legenda Tüzes Bendegúzról, aki nemcsak a pandúrokat, de még az UFO-kat is kifosztotta – sőt, meg sem hagyta nekik a gulyást.