Lies Herrel legendája Regensburg városából

Lies Herrel legendája Regensburg városából:

Az Úr 1371. esztendejében Szent Jakab nap tájékán egy szellem tűnt fel Regensburgban. Bár a szellemet senki sem látta, sokan hallották. Több alkalommal fordultak hozzá jó tanácsért és többek között az éppen tomboló pestisről is kérdezték, ám a szellem erre csak ennyit mondott:

- Minek kérdezősködtök annyit, Isten még a saját anyjának sem árulta el minden titkát!

Akik jóban voltak vele, tovább faggatták. Erre azt válaszolta: 

- Hát nem látjátok a világ hiúságát és kapzsiságát? Azt gondoljátok talán, hogy Isten büntetlenül hagyja ezeket a vétkeket?

A különös szellem sokat tudott. Megjósolta a bajor hercegek és Károly között a Brandenburg miatt zajló vita kimenetelét, és előre megmondott sok más dolgot is. Persze akadtak olyanok is, akik nem hittek a szellem létezésében. 

Egy család éppen reggelizett, a família aprja-nagyja ott ült az asztalnál és szóba került a szellem. A gazdasszony csak a fejét csóválta, amikor az apósa elmesélte, hogy mi történt az este a fogadóban.

A nagyhangú kocsmáros hangosan bizonygatta, hogy szellemek nem léteznek, és bolond mind, aki hisz a létezésben. Ahogy ezt kimondta, akkora pofont kapott, hogy kiesett mind az öt korsó a kezéből és eleredt az orra vére.

- Biztosan valaki pofon csapta. - vélte az asszony.

- Senki! Senki nem vághatta így orrba, mert mindannyian az asztalnál ültünk, körülötte nem volt más, egy lélek sem.

- Én bizony nem hiszem.

Alighogy ezt kimondta, a szellem kivette a tejeskorsót az asszony kezéből, átvitte az asztal másik oldalára és tejet öntött a csészébe. Az asszony megrökönyödve nézte, ahogy a korsó a levegőben úszik. A szája is tátva maradt. A szellem jóízű kacagását mindnyájan hallották.

- Most már elhiszed? - kérdezte a szellem.

- De hát ki vagy te? - kérdezte az asszony.

- Lies Herrel vagyok. - felelte a szellem - Ez a nevem.

Volt egy pap, aki különösen jóban volt a szellemmel. Egy alkalommal arra kérte a szellemet, hogy fogja meg a kezét. Lies Herrel azonban elutasította a kérést. A pap kissé csalódott volt, és meg is kérdezte:

- Miért nem fogod meg a kezem?

- Azért, mert nem bírnád ki az érintésemet.

Volt egy szolgálólány is, aki egyedül élt a kis házában. A szellem egy időre beköltözött hozzá és egy darabig nála maradt. 

- Mondd, Lies Herrel, mi az oka annak, hogy pont az én házamat válaszottad?

- Miattad tettem. - felelt a szellem - Ha nem lettem volna melletted, nagy bajba kerültél volna. Egy férfi rossz szándékkal közeledett feléd, s neked ez kedvedre volt. Ha nem vigyázok rád, engedsz a csábításnak és később elemésztetted volna a gyermeked.

- De ki vagy te, Lies Herrel, angyal vagy-e, vagy ördög?

- Egyik sem. Egy angyal küldötte vagyok. - válaszolta Lies Herrel.

Ez a bajor legenda szájhagyomány útján maradt fenn. Az eredeti Alexander Schöppner  gyűjteményében  található.  :)  

A képet a ChatGBT alkotta.