Varjú Zoltán : AZ ELSŐ NAPOM
Varjú Zoltán
AZ ELSŐ NAPOM
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy.” – (Ézsaiás 43:1)
Már nem kérdez senki,
csak a csönd.
Ott áll az ajtó előtt,
mint egy régóta várt,
de hívatlan vendég.
A testem tudja:
nem tartozom már ide,
de a lelkem
még keresi az okát,
amiért itt vagyok.
Amiért újra
visszajöttem magamtól
- vagy küldtek -,
már nem tudom,
nem emlékszem rá.
Nem múltam el.
Isten nem felelt,
csak nem engedett el.
S ez néha több,
mint amit kértem tőle.
Néha kevesebb.
A fény vakít,
a sötét már ismerős.
És mégis, ha egyszer
majd megölel —
az lesz az első napom.
Kép: A szerző portréja

Megjegyzések
Megjegyzés küldése