A.K. András - A jóslat

A.K. András.

A jóslat

.

Baba Vanga már napkelte előtt ébren volt. Álmot látott a vak jós. Éber álmot, transzszerű állapotában. Ez nem újdonság, hiszen álmaiban bejárja a földkerekséget. Lát dolgokat, amik nincsenek, eseményeket, amik még nem történtek meg. Most gondolkodóba esett. Vajon szabad a világot erre figyelmeztetnie? Olyan eseménysorozat kerül lezárásra, amit maga is csak nehezen tudd elmagyarázni. Ezerkilencszáznyolcvan, augusztus huszonnyolc. Igen, mindenképpen meg kell tennie. De vajon érteni fogják? A föld, mindig küld figyelmeztetést, mielőtt megtörténő események realitást kapnak. Ezúttal nem fog, csak megtörténik. Egyetlen nap, egyetlen éjszaka lefolyása alatt. negyvenöt év! Pontosan negyvenöt év. A visszaszámlálás már megindult. Az ágya szélén ült és gondolkodott, majd azért a kis vonalas füzetért nyúlt, amibe jegyzetelni szokott. Szokásához híven meg nyálazta a ceruzája végét, mielőtt a gömbölyűre kopott grafithegy fájdalmas karcot nem ejtett a papíron, mely kissé viseltesen és gyűrötten várta sorsa beteljesülését. Átgondolt alapossággal írni kezdet a vak öregasszony, sejtve csak a sorok egymást követik.

„Van egy hónap, egyetlen fekete hónap. Remegő év nyolcadik hónapjában a fény lehull, és az igazság a csendbe törik. Egy nemzet a földön, mely figyelmeztetés nélkül fog elsüllyedni. Nekik nem adatik meg az a kegyelem, hogy sejthessék a sorsukat. Nem lesz rázkódás, nem lesz mennydörgés, nem lesz remegés, csak csend. Mérhetetlen és halálos csend. Egyetlen nap, egyetlen éjszaka, egyetlen nemzet és egy hangtalan jajszó nélküli eltűnés! Melynek vesztesége fájdalmasan visszhangzik majd a világban. Az ország, melyet nem csak a víz nyelt el, hanem a vakság, az árulás és egy ősi egyesség. Egy elszámoltatás, mely egyesség részeként eljött annak az ítélethozatala. A világ elfelejti egy zászló nevét, mert a föld már nem tartja meg azt! Ez egy olyan hely lesz, ahol a víz a földből jön, nem az égből. A föld megeszi népét, és a térképet egyik napról a másikra újra kell rajzolni. Nincs ellenség, nincs figyelmeztetés csak csend és a föld lakói magányba borulnak veszteségük által. Egy olyan hónapban fog ez megtörténni, minek íze só lesz, bár nem hullanak könnyek. Egy város elesik, nem a háború miatt. Egy nemzet süllyed, nem harcban és a föld még hajnal elött befogja a száját! Nem bosszú ez, spirituális elszámoltatás! Egy száj, ami hajókat táplál. A föld népei figyelmeztetve vannak általuk, ám de a nevetés hangosabb, mint a föld gyomrának a remegése. A sas átrepül, de nem talál helyet a leszállásra! Egy elfelejtett tenger megőrzi a színeit, de nem az embereit. A föld hosszú ideig sikít, mielőtt eltörik, de ők táncolnak a városaik zajára. Nincs figyelmeztetés, ám de a jelek az égben és a hullámok alatt lesznek! A föld visszaveszi, amit igazságtalanul vettek el tőle. A földek, miket törött ígéretekre építettek elszakadnak, a tenger emlékszik! Olyan mély csend lesz, hogy a szelek megállnak. A világ egy napig nem lélegzik. Aztán a pánik hangosabban tér vissza, mint bármely vihar. Akik nevettek lesznek az elsők, aki kiabálnak! A víz olyan gyorsan jön, hogy nem lesz, aki a lámpákat eloltsa. Majd hosszú idővel azután, gyermekek néznek a térképre és kérdik szüleiket, milyen név volt ott?! Az igazság eltűnik a talajjal, ha az élők nem védik a holtakat. Egy katasztrófa árnyéka mögött egy másik rejtőzik! Még mindig vizes ruhában járnak majd, de senki nem nyit ajtót. A nemzetek rettegni fognak attól, ami az eltűnt nemzet után jönni fog! Amikor egy föld a tengerbe zuhan, egy másik hatalomra emelkedik, de nem fizikai síkon, hanem szellemben. Vesztesége ez minden léleknek a földön, de nem ez lesz az utolsó. Egyik elesik, kettő követi, ám de csak a harmadik fogja térdre kényszeríteni a világot. Ez lesz a három veszteség! Három nemzet összeomlása. Háromé, mely elnyomta, a mind felettit, azt az egyet kit magával ragadott az élet vize. Mely nemzetnek zászlója gúnyos nevetés árnyaiban feledésbe merült. Mely nemzet víz alá süllyedt népét most imáikba foglalva kérik könyörületességre. Három nemzet, mely karmája bűnökkel teli. Az egyik eltűnik a föld alatt, a másik lángra kap, belülről fog égni. A harmadik kettészakad spirituális háborújában. Ez nem ígéret! Ha az első elesik, megnyílik a kapu a következő kettő előtt. Hogy a föld, miután már egyszer követelt, nem áll meg míg az egyensúly helyre nem áll! A süllyedő nemzetnek egy másik tükörképe lesz, de annak a tükörképnek nem esik el, csak belülről törik meg. Ha az egyik elmerül, a tükör megtörik és a másik elkezd szétesni! Az első zuhanás utáni csend figyelmeztetés a másodiknak, de csak a bölcsek hallják meg. A második nem fullad meg, de elfelejt lélegezni. Tudni fogjátok, hogy eljött az idő, mikor a homok nem úgy esik mint korábban. Az idő rövidebbnek, élesebbnek és formátlanabbnak fog tűnni! Amikor a víz betakarja a földet, az ég megnyílik! Két út látható majd. Az egyik visszavezet a tűzbe, míg a másik a ködbe és a fénybe vezet. Csak az ébredettek és az élet vízének népe tudják majd, melyik-melyik?! Azok, akik látnak tudják, ez csupán a fény árnyéka.”

Baba Vanga letette a ceruzáját. Igen, ő megtette azt, ami az ő dolga volt. A többi már nem rajta múlik. Sokakkal ellentétben ő jegyzeteinek minden sorát tisztán és érthetően látja, még ha a valóságban vak is.

.

Negyvenöt évvel később a pentagon épületében éppen ezt a jóslatot próbálták megfejteni. Vajon mit jelenthet? eddig az öregasszony valamennyi jóslata tű pontosan bevált. Igaz, mindig csak utólag jöttek rá, mi is történt és azt hogyan kellett értelmezni?

– Talán Kalifornia elsüllyedéséről szól?

– Nagyon központilag gondolkozol. Miért pont Amerikát érintené? Máshol is vannak a világon tektonikai törésvonalakra épült városok.

– A jóslat szerint egy nemzet tűnik el. A sas repül, de leszállni nem tud.

– És ez csak Amerika lehet? Sok ország szimbólumában van sas. Inkább a vízre koncentrálnék. Nemzet, ami esélyed. A föld sikítani fog. Indonézia már most is süllyed és bőven elérte a tengerszintet.

– Hollandia már rég az alatt van! Gátakkal védik magukat.

– Egy nemzetről szól a jóslat, aki nagyobb, mint azt elismerik. Ez csak Amerika lehet.

– Jó lenne rájönni, mert az elnök válaszokat akar! Most akkor kell Kaliforniát evakuálni vagy sem? Már csak egy hét van vissza augusztus huszonnyolcig.

– Egy száj, ami hajókat táplál. A föld népei figyelmeztetve vannak általuk, ám de a nevetés hangosabb, mint a föld gyomrának a remegése. Ez mindenképpen Kínára utal. Ott van a világ legnagyobb kikötője.

– Nem értem miért foglalkozunk egy szenilis vak vénasszony jövendöléseivel a pentagonban! Eddig úgy tudtam, ez egy komoly cég.

– Azért foglalkozunk vele fiatalember, mert ennek a szenilis vak vénasszonynak eddig minden jövendölése száz százalékban megvalósult és mert a világgazdaság ilyen mértékű megroppanása nemzetgazdasági veszélyt hord magában.

.

Margit mikor felkelt ma reggel úgy érezte mintha érdekesen zúgna ereiben a vér. Mintha csak egy motor lenne testében, amely folyamatosan morogva zúgna. Ma van kettőezer huszonöt augusztus huszonnyolcadika. Ma van Margit születésnapja! Ma lett huszonegy éves. Nagyanyja hatalmas kertjében sétálva azt vette észre, hogy a földből mindenhonnan víz kezdett szivárogni. Rémisztőnek kellett volna lennie, őt mégsem ijesztette meg. Mintha csak egy régi ismerőst köszöntött volna átjárta a boldogság. Elméjében kinyílt egy kapu és már tudta, itt az idő! Rosalinda és Péter a szülő szobában voltak, ebben a pillanatban tették kislányukat anyja hasára. Úgy cuftosan, ahogyan világra jött. A köldökzsinórt éppen csak elvágták, amikor a harmadik emeleti helyiségig felkúszott a földből előtörő víz, mintha csak élne. Lassan hozzájuk kúszva és beterítve őket anélkül, hogy bármi máshoz ért volna. A mellettük álló orvost és szülésznőt sem kihagyva. Barátként üdvözölték az entitást. Zoltán éppen egy kamiont vezetett az autópályán valahol Európában, amikor egy víz fal állta útját. Áthajtott rajta és a hatalmas kamion lassan megállt, de már ő nem volt benne. Világszerte tizennyolc millió ember járt így, tizennyolc millió magyar. A közös bennünk, nem féltek, hanem üdvözölték rég nem látott ismerősüket, majd amikor a víz visszahúzódott ők is eltűntek. Márió, a holland darukezelő is eltűnt pedig származásában nem volt magyar. Felesége és gyermekei viszont igen és lélekben már ő is. Ő volt a felébredt! Csendben, mindenféle felhajtás nélkül mind eltűntek, elmentek oda ahová valóban tartoznak. Az első pillanatokban a világ észre sem vette hiányukat. Aztán elkezdet működése akadozni és a rend felborult. A Kárpát medence kiürült. Ki maradt akkor? Mindenki más. A fény lehullt, és az igazság a csendbe tört. Ezer évnyi igazságtalanság után a karmikus átok megtört, és az elveszettek hazatértek.

.

.

.

Vége…

.

.

.

A képet a mesterséges intelligencia segítségével alkotta a szerző.