A.K. András. - Piros pettyes labda

A.K. András.

Piros pettyes labda

.

A régészek és az egész tudományos világ értetlenül állt, azt a bizonyos piros pettyes labdát nézve! Nem értik, és felfogni sem képesek sem az okokat, sem a magyarázatát. Mert nincs is rá magyarázat!

– Biztos valami vallási jelkép! – Reppentek fel a teóriák.

– A belsejében, halálos vírus van és azért vannak rajta a piros pöttyök, figyelmeztetésképpen az utókor számára! – Szinte azonnal megjelentek az összeesküvés és a konteos elméletek is.

– Emberáldozatra használták, azért vannak körülötte valamiféle ismeretlen humanoid faj csontjai. – Mármint csak ott, ahol a testek nem tudtak részben vagy egészben mumifikálódni.

– Valamiféle szertartáshoz használták ezt a piros pettyes labdát. Ami valójában egy kultikus eszköz. – Ez bizonyítja a megváltó eljövetelét!

*

Ilyen és efféle marhaságok keringtek még tudományos körökben is. Hogy mi is volt ez egészen pontosan? Hol és mikor és miért került oda ahová? Nos, kezdjük az elején. Ez egy teljesen átlagos piros pettyes gumilabda, méghozzá kicsit nagyobb, mint egy focilabda. Ami egy borostyán tömb kellős közepén áll egy hófehér márványból készült talapzaton. Kora közel háromszáz millió év, súlya közel négyszáz kilogramm! Egy piramis belsejében találtak rá, körülötte humanoidok csontjaival. Legalább kétszáz egyed felelhető ezen a helyen, amiből csupán hárman mumifikálódtak. Találtak még fűrészporral töltött alumínium fóliákat piszok sokat és két rövid boton átfűzött polisztirol kötelet alig két méteres hosszúságban több mint kétszáz darabot. A fent említett kérdésekre valószínűleg sohasem fogjuk megtudni a választ, mint ahogyan ezen rejtélyes tárgyak használatára se! Ráadásul körülötte mindenfelé valamiféle tárolóedények voltak szanaszét, iszonyat mennyiségben. Mi lehetett bennük? Nem tudni. Az űrtartalmuk kétféle, mint ahogyan a formájuk is. Szerintem kár is agyalni rajta, mert soha senki sem fog rájönni, mi is történt pontosan és az miért? Inkább ugorjunk vissza az időben háromszáz millió évet és nézzük meg magunk mi is történt és pontosan hogyan?

*

Az ókori piramisok egyik még ki nem rabolt alsó kamrájában feltárás van folyamatban. Azon kevés helyszínek egyike, ahol kizárólag angol urak tartózkodtak. Hogyan lehetséges ez? Mármint, hogy nem rabolták ki? Úgy, hogy piszkosul el volt temetve a föld alá. És hogyan lehetséges, hogy csak angol urak vannak itt? Nincs egyetlen arab munkás se?! Hát úgy, hogy ezt a piramist Angliában találták meg! Skóciától nem messze. Tudom, tudom. Ilyen nincs. Persze hogy nincs! Ma már nincs! Ám de háromszáz millió éve még volt! És ezt miután megint eltemeti az idő, majd újra megtalálják és akkor megint lesz. Nos, most visszaugrottunk háromszáz millió évet, hogy első kézből kapjunk magyarázatot a rejtélyre. Nézzük hát mi is történt:

– Richard! Te alkoholista disznó. Hol a kurva anyádban vagy?! Te borkorcsolya lepárlóüzem! Hogy lehetett ennyi eszed, te elzsírosodott agyú barom! Te cefreüzem!

– John! Nem értem, az önuralmának elvesztése tárgyát. Kérem őrizze meg az angol hidegvérét! Akkor is, ha maga származását tekintve Magyar. Ha letagadná is azonnal rájön mindenki, mert úgy káromkodik, mint az a bizonyos kocsis.

– George! Hogy a faszba tudnám megőrizni a hidegvérem, mikor ez a barom összekeverte a rendeléseket, a tomográfiás gázelemző helyet négyszáz üveg húszéves skót Whisky jött, a hozzá tartozó díszpoharakkal.

– Nem mondja?! Ez felettébb kellemetlen. Ugyanakkor valóban meglepő fordulat. Véleményem szerint addig kéne ide lehozatni, míg a személyzet rá nem jön mi is van a ládákban. Megelőzve egy ennél meglehetősen nagyobb problémát. Nem is beszélve róla, az itteni hőmérséklet jót tesz a Whiskynak.

– És ez még nem minden!

– Nocsak, ezt lehet fokozni?

– Bizony lehet! Olvassa csak el a szállítólevelet!

– Oh! Ez valóban kellemetlen. Minek nekünk az ásatásra négyszáz kiló gyorsan szilárduló fenyőgyanta?! Kinek szőrös ennyire a lába?!

– Olvassa csak tovább Sír George!

– Haoó! Nem, ez nem lehetséges! – Guvadtak ki Sír George szemei, miközben olvasta a szállítólevelet. – Ezt nem! A picsába!

– Nocsak, nocsak Sír George! Hát hová lett az a híres angol hidegvére?!

– Nem, ezt nem hiszem el! Kissé nehéz lesz megmagyarázni ezt a beszerzési osztályon! Minek is kellet nekünk az ásatásra két konténernyi similabda, kétszáz ugrókötél és egy darab piros pettyes fehér gumilabda?! Richard! Te eszement vén iszákos bakkecske! Hol a jó büdös francban vagy?! – Üvöltötte egy kafferbivalyként el magát a higgadtságáról hírhedt Sír George.

– Na de kérem Sír George! – Nevetett John Kárpáti, a magyar származású főrégésze a British Múzeumnak. – Magyarként kellemetlenül érzem magam a társaságában, ha úgy káromkodik, mint az a bizonyos kocsis.

 – Ezért a New Scotland Yard elvisz mindkettőnket!

– Nem, ha nem derül ki. – Kontrázott John Kárpáti főrégész. – Csak előtte találjuk meg azt a borostömlő Richardot!

– Mindenesetre mindent hagyjunk felbontatlanul, csak ezt a két tételt hozassuk ide le, mielőtt visszapostázzuk. Nehogy tönkremenjen. – Mutatott a négyszáz kilónyi fenyőgyantára és a háromszáz üvegnyi Whiskyre.

Nos, estig meg is történt, aminek meg kellett. A piramis legalsó termében lévő titkos terembe biztonságba helyezték a háromszáz üvegnyi Whiskyt és a négyszáz kilónyi fenyőgyantát. Ez volt az egyetlen zárható rész. A többit a hatalmas piramis felső szinti előcsarnokába vontatták be targoncával, ismerve a hírhedten pocsék angol időjárást. Mire végeztek, előkerült Richard is, ami kis nyugtalanságra adott okot. Na nem azért, mert hófehér feje halálra volt rémülve, hanem azért, mert most ebben a pillanatban szín józan volt! Ez semmi jóra nem mutatott!

– Baj van főnök!

– Tudjuk. Láttuk a szállítóleveleket a két konténernyi similabdáról, a kétszáz ugrókötélről és az egy darab piros pettyes fehér gumilabdáról.

– Ej, lári-fári! Azt csak tévedésből küldte a Temú. Majd visszaküldjük nekik. Hanem viszont a probléma sokkal kontinentálisabb.

– Igen, Bár megjegyezném Skócia nincs másik kontinensen. – Vihogott fel John, a magyar származású régész.

– Ez nem vicces John. Háromszáz üveg Whisky nem olcsó mulatság!

– Háromszáz?! Én csak hármat rendeltem! – Csattant fel Richard, ám de rögtön nyelt is egy nagyot a vén szeszkazán. – Végre valami jó hír is van!

– Ez jó hír?! – Háborodott fel George. – Hiszen maga sikkasztott és velünk íratta alá?! Ha ez jó hír, milyen lehet akkor a rossz?

– Hát, a rosszban azért akad némi jó is. Például a sikkasztás sohasem fog kiderülni. – Rántott egyet Richard borgőzös orrán, majd testes alakja vállain is. – Mivel vége van a világnak.

– A maga részére lehet! Vegye úgy, hogy ki van rúgva. – Higgadt vissza Sír George egy angol úriember szintjére.

– Maga engem nem tud kirúgni Sír George, mert a hivatal, ami önt és engem is alkalmazza már nem létezik. – Vágott vissza sértődötten Richard. Érdeklődő pillantásokat vetve a háromszáz üveg Whiskyt rejtő faládára.

– Maga meg miről beszél ember?! – Sír George ki akarta kérni magának ezt a hangnemet, ám de kíváncsisága erősebb volt sértettségénél.

– Hogy miről?! Nincs már Anglia, se Európa! Se Amerika se Oroszország! Nincs már odafent semmi sem! Amíg maguk itt a piramis alatt kétszáz méterrel bohóckodtak, addig odafen kitört az atomháború. Olyan erős a sugárzás, hogy a madarak röptükben sülnek meg!

– Maga ezt honnét tudja?!

– Fent aludtam, józanodtam míg maguk itt voltak lent és hatalmas dörrenésre ébredtem. A rádióból is ez jött, pont azt mondták be, hogy kitört az atomháború. Mikor egy lökéshullám betaszított az előcsarnokba. Még azelőtt, hogy eltorlaszolta volna a törmelék a kijáratott.

Igen, így történhetett, hogy megbontásra került a whiskys láda. Innentől már csak két és féldecinyire volt az ötlet, mit is lehetne kezdeni a piros pöttyös labdával és a négyszáz kiló gyorsan kötő fenyőgyantával. Jókat kacarászott a tökrészeg társaság azon, hogy egyszer majd, akik őket fel fogják tárni pár millió év múlva, halvány lila fingjuk se lesz róla mi a búbánatos parti vöcsök bal füléért öntöttek egy gumilabdát négyszáz kilónyi fenyőgyantába egy piramis titkos kamrájában elrejtve?! Persze arra senki sem gondolt, az alkoholmámorban elkövetett simi labdázás és ugrálókötelezés közben a whisky párától átitatott piramis legalsó szintjén, hogy erre háromszáz millió évet kell várniuk és az idő alatt borostyánná kövesedik a full részegen elkövetett művészi alkotásuk! Ez lett az ő rejtélyes asszuáni obeliszkjük, a megfejthetetlen Voynich-kéziratjuk, a lehetetlen kialakítású Antiküthérai szerkezetük vagy éppen a titokzatos torinói leplük. Mind olyan rejtély, melyet az emberiség a mai napig képtelen megfejteni! Igen, ez megmaradt az ő rejtélyüknek. Már csak azért is, mert a sugárzás hamarabb megölte őket, mint ahogyan ki tudtak volna józanodni.

*

Most itt állnak a régészek és nem értik. Nem értik az egészet! Miért kellett borostyánba önteni egy piros pettyes fehér gumilabdát megőrizve az utókornak?! Minek kellett neki kétszáz ugrálókötél? Ezzel követtek el kollektív öngyilkosságot?! Egyáltalán mi a franc az a simi labda? Mire jó? És miért kellet nekik belőle két teljes konténernyi? Rejtély, mit sohasem fognak megfejteni. Rejtély, melyen tudósok évtizedeken át fognak vitatkozni.

.

.

.

vége…

.

.

.

A képet, a mesterséges intelligencia segítségével alkotta a szerző.