A.K. András - Ponyva novella

A.K. András

Ponyva novella

.

Avagy a darázs esete a trottyos citrommal

.

A Balázs famíliában mindenki szereti a citromot. Miért lényeges ez? Ez a magyarázat arra, miért repül az a darázs kissé kótyagosan az autópálya felé. Az a darázs, aki éppen az előbb szállt le a kerítés nélküli kis kertjükbe falatozni egy keveset. De kezdjük is az elején. Szép hétfő reggeli nap volt!

Ez marhaság! Nincs olyan a világon, hogy szép hétfő. Narrátor létedre lehetne több eszed egyeske!

Már megbocsáts, de ez az én elbeszélésem! Egy elbeszélésben, egy Narrátor van. Azt meg ugyebár nem kettesnek hívják. Úgyhogy pofa be!

Akkor is marhaság! Szép hétfő, kótyagos darázs és család, aki szereti a citromot.

Halk puffanással nyomatékot adott egyeske az érveinek, majd letette az öntöttvas palacsintasütőt.

Szép hétfő reggeli nap volt! A kis Bazsikát nagypapája, az öreg Balázs vitte óvodába. Amíg készülődött a nagypapi, addig ő kiment a tornácra megnézni a napon tovább érlelt citromokat. Tudja jót, nem szabad hozzájuk érnie, ámde észrevett egyet a tornác alatt, ami jóval korábban valamikor legurulhatott és elveszett. Gyorsan lemászott érte és zsebre vágta a jócskán túlérett gyümölcsöt. Majd, mintha mi sem történt volna, ugyanott állt, mint alig tíz másodperce. Ahogyan elindultak a kerítés nélküli kisvárosi telekről, a járdán egy asszonyság egy igen érdekes nagytestű kutyát sétáltatott. Ahogyan közelebb értek, A kis Balázska csodálkozva nézte ezt a kutyusnak nem igazán nevezhető valamit. Majd, kisgyermek lévén azonnal kérdezett.

– Jó reggelt Ketyeréné.

– Jó reggel Balázs úr.

– Papa! Miért hátrafelé sétál az a kutya?

– Kisfiam. – Vette át a válasz jogát szinte azonnal, Ketyeréné. – Ez a díjnyertes eb a menetiránynak megfelelően halad!

– De hát elöl van a farka!

– Az nem a farka kisunokám. – Majd elhalkulva, kissé elbizonytalanodva megigazította az öreg Balázs a szemüvegét, mert kezdet felerősödni benne a gyanú, hogy nem a gyerek hülye.

– Ez egy Pitbull keverék. Prüntyi a neve! – Húzta ki magát büszkén Ketyeréné, miközben elsuhant mellettük a postás sárga nyitott kisbusza. Aminek érkezését senki sem méltatta még csak figyelemre sem. Nem úgy Prünytyike! – Egy díjnyertes Kan. És az ott az orrán szőrpamacs és nem farok!

– Ez itt Pitbull?! – Az öreg Balázs most már biztos benne, nem a gyerek a hülye! – Már elnézést Ketyeréné, de az ott nem egy szőrpamacs! Hanem egy gyerekfej nagyságú rózsaszín pompon, amiből kilóg az szőrtelen rózsaszínű orr! Kérem tisztelettel alássan, soha ne adjon ennek a valaminek a szájába két Teniszlabdát! Mert akkor a pofazacsiban a két golyóval úgy fog kinézni, mint egy hátrafelé rohangáló rózsaszínű fasz. És itt kérem gyerekek is járnak.

– Ez Hallatlan! Magától kedves Balázs nagypapa ezt nem vártam volna. Ez az eb, egy eredeti Pitbull Labrador Agár keverék!

Nos egy a járdán bicikliző sportember pont efelé a különleges eb felé tartott, mikor bősz tekerése közben megcsörrent a telefonja. Miközben a postás kifelé tartott a másik átellenes házból egy csomaggal a kezében, amiben zöld teniszlabdák voltak! Szám szerint harminc. Ő ugyan nem tudhatja, ám de hamarosan egy kozmikus háromszögben találja magát, melynek egyik főszereplője lesz Prüntyike az eredeti Pitbull Labrador Agár keverék! Míg a képzeletbeli háromszög másik két felét hamarosan elfoglalja Gróf Hencidai Karfiól, valamint Böfimusz Zoltán amatőr kerékpáros sportoló, ami civilben sintér és aki éppen feléjük tart, miközben felveszi a telefont.

– Böfimusz Zoltán. Igen tessék!

Balázs nagypapa már szabadult volna a kis Balázskával, így nem nagyon akarta tovább ragozni a dolgot.

– Öhmm, hát elnézést, ha megbántottam volna Ketyeréné asszony. – Igen, Balázs már biztos benne. Tényleg nem a gyerek a hülye. Miket ki nem találnak egyesek unalmukban?!

– Az mit jelent Papi, hogy Pitbull Labrador Agár keverék?

– Tudod. – Készült fel egy tudományosan megközelített válaszra kis unokája részére, ám de az öreg Balázsban megmozdult a kisördög. – Ha letépi a lábadat, akkor vissza is hozza. Mindezt piszokul gyorsan és boldogan! Majd csóválja valamelyik oldalát, remélhetőleg a farkát. Viszlát Ketyeréné asszony, sietünk az oviba.

Ketyerénével se kell mostanában szóba elegyednie, már csak azért se mert Prüntyike miután észrevette a postás sárga kisbuszát, most a tettek mezejére lépet, illetve csak arra készült. Az öreg Balázs miközben felkapta uncsiját, észrevette, hogy az a kisördög egy trottyos, még nem rothadt, ám de már igen cefreszagú citromot rejteget a zsebében. Azt egyetlen mozdulattal kivéve a gyerek már átázott zsebéből, és a fémlemezből készült kerek nyolcvan literes kerti hulladékok tárolására használt kukába dobta hátrafelé, oda sem nézve. A vállán keresztül, mind ahogyan világhírű kosaras, az a Michael Jordan is zsákolt már be így világbajnoki kosármeccseken. Csak egy pillanatra állt meg, míg nem hallotta a fémes koppanást. Majd hátra sem nézve, elégedetten és mosolyogva tette be Balázskát a gyerekülésbe. Pedig, ha hátranézett volna, akkor igen szürreális kép tárult volna a szeme elé! Mivelhogy, ő valóban nem tette vissza a kuka tetejét. Viszont a felesége, Balázsné nagyi igen. Mert rend a lelke mindennek! És hogy még tovább lehessen fokozni, Gróf Hencidai Karfiól azt kissé elhúzva helyett csinált magának, hogy a kimerítő éjszakai koncertezés után a kerti hulladékok tetején nyugodtan szundikálhasson. Hogy kicsoda is Gróf Hencidai Karfiól? A Balázs család telekszomszédjának hollófekete kandúrja, aki egyben hivatásos látnok is. Mármint a telekszomszéd az! A kandúr szimplán csak fáradt és szundikálni szeretne, még nem tudva, hogy felé tart maga a Sátán! Egy még nem rothadt, ám de már igen cefreszagú citrom személyében! Az öreg Balázs teljes lelki nyugalommal bekötötte kis Balázst a gyerekülésbe.

Akkor térjünk is rá, a főszereplőre, a még lédús, de már alkoholos alaposan megpuhult citromra. Nos, a minden tekintetben ideális ív, amit egy kéz mely elhajította biztosított számára, nos ez a tökéletes röppálya és annak a még tökéletesebb íve a kuka felé megtört. Minden tekintetben eltérítette egy fej, mely Böfimusz Zoltán amatőr kerékpár sportoló tulajdonát képezte. Aki egy gól passzt is irigylésre méltó orrol fejelés után, erőteljesen bólintva azt a tökéletlen eb felé fejelte. Igen erőteljesen, mert a lédús, enyhét alkoholos citrom nem volt rest a szemei állapotáról személyesen meggyőződni, megtöltve azokat annak tartalmával. Ennek eredményeképpen Böfimusz Zoltán kettétörte tenyerében tartott mobiltelefonját, miközben másik kezével tövig húzta versenykerékpárja patkó fékjét. Szegénykém jobb kezes volt, így a telefont is azzal vette fel. Miért is lényeges ez? Mert amikor a balfék meg húzta a bal féket, akkor az első kerék nemes egyszerűséggel megállt! Viszont ő nem. Mindeközben a citrom útja közbe iktatta Prüntyike, az eb hatalmas rózsaszínt pomponját, ami véletlenül feje is volt egyben, bár ennek hitelességét brit tudósok még mindig kutatják. A szerencsétlen kutyából egyszerre jött ki a pitbull és az Agár természete. Miután szemei, fülei és orra megtelt enyhén alkoholos citromlével, Pitbullként rúgott két lábbal bele egy Agár gyorsaságával a fémkerti hulladék tárolóba, amiben Gróf Hencidai Karfiól, a fekete herélt kandúr szundikált. A postás már látta, igen nagy bajba került, ám de a kiút még nem található, mikor is az előbb megrúgott kuka fedele dinamitként robban ki, újabb lendületet és teljesen más röppályát adva ezzel az éppen oda hulló citromnak, ami fénysebességgel az éppen sikítani akaró Ketyeréné szájában rendezte át a műfogsorok eredeti pozícióját. Prüntyike álltál látott utolsó képsor, a postás és az autója volt, majd durr, csitt és csatt, citromsavtól mag vakulva támadásba lendült. Érezte a postás szagát, pontosan tudta hol állt alig egytized másodperce. Prüntyikéből kirobbant a vadállat! Fogakat csőre tölts! Támadás! Miközben a postás feje felett a levegőben átbukfencező félig megvakult Böfimusz úr katapultált eső kerekét blokkolva biciklijéről, véletlenül ölbe kapta a fémszemetes ideiglenes lakóját. A Prüntyike által halálra rémült herélt kandúrt, akinek egy látnok a gazdája. Gróf Hencidai Karfiólt személyesen, aki most érezte csak igazán milyen is az igazi rémület! És ha ő érzi, hát érezze a támadója is! Ő nem fog szégyent hozni kardfogú őseire. Hangos Míííiiááuáuáuzáuwú kíséretében húsz pengeéles és nem éppen kicsi valódi kandúr karom kezdte meg áldásos tevékenységét, tesztelve biciklis ruházat csúcsát, a TEMPO! PRO Tri Suit egyedi és piszok drága ruházatát. Amiben, egyáltalán nem éppen véletlenül, Böfimusz úr üvöltött fájdalmasan mindkét kezével kissé izgatottan kalimpálva. Minek eredményeképpen egy hatalmas nyaklevessel jutalmazta a kutyáját békésen sétáltató Ketyerénét! Az ezt némiképpen nehezményezte, mivel éppen szándékában állt megfulladni egy félig trottyos kissé meg alkoholosodott citromtól. Ez jelezte is, mert fénysebességgel köhintette ki magából egyenesen a lába alá, amire aztán rá is lépett! Mivel Prüntyike éppen a postás lábikráját vette célba, és ennek eredményeképpen hatalmasat rántott a szinte nullára kiengedett automata pórázon, amely Ketyeréné kezére már rá is tekeredett. Arra a kezére, amivel erőteljesen kicsúszó bal trottyos citromra lépett lábával éppen egyensúlyát veszítő hölgyemény a teste feletti kontrollt vissza akarván nyerni, egy hatalmasat kalimpált, hogy még a szertornász világbajnok is megirigyelhette volna. Nos, Postás Pityu, aki korábban Bunyós Pityuként is ismert volt, nos ő most két kézzel tartja a harminc teniszlabdát tartalmazó csomagot felkészülve a halálra is! Ám de ezúttal a sors kegyes volt hozzá, mert Ketyeréné erőteljes rántása eltérítette az alkoholos citromlét-öl ideiglenesen megvakult Prüntyikét, aki a postás lába helyet, a postásautóba harapott bele, annak is a kerekébe! Ami aztán fájdalmasan ugyan, ám de postáshoz méltóan rettenthetetlenül elsziszegve gyász indulóját, kilehetve ezzel a lelkét is. Postás Pityu fellélegzett, megúszta. Kár volt! Mert Ketyeréné bal kicsúszott lába biztos pozíciót fogva, ezúttal a jobb csapódott ki annak teljes lendületével. Postás Pityu egy operaénekest meghazudtolva kiáltotta világgá, minden basszust és baritont mellőző halálsikolyát, családi ékszereinek, a gatyájában tárolt tojásainak. S mivel a csomagban csak teniszlabdák voltak, így mikor azt a sikítva és bebandzsítva, keresztbe roggyan térdekkel, összeroppantotta az ez idáig a kezében tartott át nem vett csomagot, a benne lévő harminc teniszlabda harmincfelé gurult.

Nos, a helyszínelés nem tartott sokáig. Ám de a szinte egyszerre velük kiérkező mentősök, sehogy sem akartak elkészülni. A Postást már elvitték, hatalmas jégakkuval a lábai közt, kislányos hangon nyöszörögve. Ketyeréné már az ügyeleten várta kiugrott térde helyrerakását. Amit egy állítólag igen erős rúgással sikerült beszereznie. A postásautó kerekét már ugyan leszedték, ám de azt képtelenség volt Prüntyikétöl, a Pitbull Labrador és agár keveréktől elvenni. Mint ahogyan Böfimusz Zoltán amatőr bicikliversenyzőről se tudták lefejteni a még mindig igencsak dühös Gróf Hencidai Karfiólt! Aki a Balázs család látnok telekszomszédjának hollófekete kandúrja. Meg kellett hát várni mindenkinek az állatorvost, hogy Bőfi úr szállítható legyen. Mindeközben, a kis szigetközben két darázs csemegézett a trottyos és kissé alkoholos, valamikori citrom maradványaiból. Ők is hallgattak a történteket. Hogy attól rötyögtek-e oly felszabadultan? Vagy éppen az alkoholos citromtól? Nem tudni, ám de mikor az állatorvos megérkezett felröppentek és az egyik megtámadta a kocsi szélvédőjét fejjel. A szélvédő nyert. A másik még ezen is vihogva tovaszáll. Az állatorvos látva az eset komolytalanul komolyságát azonnal intézkedett. Infekciós tű helyett egy macska konzervet bontott ki. Gróf Hencidai Karfiól azonnal átállt az ő oldalára, immáron barátságosan dorombolva. Majd ránézett Prüntyikére, és nem igazán értette, miért ragadt egy kocsikerék a fenekére. Aztán végül is rájött, fordítva nézi ezt az igen érdekes ebet. És igen, így már értette. A szájában volt az előbb említett kocsialkatrész.

– Mit is mondott? Milyen fajta kutya ez?

– A gazdája azt mondta, hogy Pitbull Labrador Agár keverék.

– Szép kis gazda az ilyen. Így kicseszni egy kutyával.

– Igen, ilyen randát még én se láttam sohasem. Doki. Maga rájött rögtön melyik az eleje?

– Frászt, gondolkoznom kellett. Végül is a kocsigumi mit jöttem rá. Ha már ráharapott azt a fenekével elég bajos. Na! Nézzük meg mennyi Labrador van benned?

Most se szikét kapott elő, hanem a postás által szanaszéjjel gurított zöld teniszlabdákból, ami éppen most egy helyszínelő táskában pihenget, mind a harminc, na azok közül kivett kettőt és eldobta ellenkező irányba. Prünytikében pont annyi Labrador vér volt, hogy hagyja a fenébe az a büdös kereket és a két pattogó labda után vesse magát. Agár ősei révén szinte egy pillanat alatt utolérte azokat és pitbullként sem vallott kudarcot, mert egyetlen kaffantással mindkettő teniszlabda már a pofazacskójában volt. Majd kiütközött rajta a Labrador, és futás vissza. Azzal a hatalmas pomponnal a fején nem igazán lehetett eldönteni most feléjük fut, vagy tolat.

– Jesszusom. – Kiáltott fel a rendőr. – A pofazacsiban a két golyóval úgy kinézni, mint egy hátrafelé rohangáló rózsaszínű mű broki!

– Hát igen, szegény jószággal kiszúrt az élet.

Ez már a mentősöknek is sokk volt. A sztorit hallották az elejétől a végéig, és próbálva nem röhögni tették be a porul járt biciklist a mentőbe, mikor is a rendőr a beteg után szól.

– Hogy is kell írni a nevét?

Zoltán bosszúsan ráncolta a homlokát! Majd lemondóan eltagolta.

– Bő-fi-músz!

Kár volt! Mert még nem rakták be a le szíjazott Böfimusz urat a mentőbe, viszont ez volt az utolsó csepp a pohárban! Az ez idáig felgyülemlett feszültség egyszerre robbant ki belőlük és úgy röhögtek, hogy elejtették a hordágyat. Eredmény, egy törött láb és egy betört orr.

Igen. Így történhetett, hogy a darázs esete a trottyos citrommal történet egyenlege, negyvenhét totálkáros autóval és tizennyolc sérülttel és egy rendkívül boldog kutyával végződött. Mégis, hogyan lehetséges mindez?

Jaaa! Nem említettem a történet elején, hogy a darázs kissé kótyagosan az autópálya felé? Na, még csak most fog odaérni.

.

.

.

Vége…

.

.

.

A képet a mesterséges intelligencia segítségével alkotta a szerző.