Erdős Sándor - Ajándék

-

Erdős Sándor

Ajándék

A hajnali köd még ott ült a fák között, mint valami vékony, foszlós takaró, amelyet az erdő csak lassan hajlandó leengedni magáról. A levelek nedvesen csillogtak, és az avarban minden nesznek külön súlya volt: egy elpattanó ág, egy odébb rebbenő rigó szárnycsapása. Az erdő lélegzett.


A tisztás szélén, ahol a gyökerek már puhára törték a földet, ott feküdt a szarvas. Nem aludt, de nem is figyelt igazán. Olyan volt, mint aki nem vigyáz, mert tudja: neki magának kell vigyázniuk. Szarvai, mint két vén, ágas faág, méltósággal magasodtak a környező tölgyek közé, s szeme mélyén valami csendes, régi bölcsesség ült.


Néha felkapta a fejét, mintha valami távoli hívást hallana, de aztán újra elcsendesedett. Az őzbakok még keresték a nyomát, a fiatalabb bikák messzebb legelésztek, de ő maradt: uralkodó és magányos, ahogy csak az erdő igazi királyai tudnak lenni.


A fák között, a sűrű ágak mögött egy gyermek arcát tükrözte a reggel: kíváncsi, lélegzetét visszafojtó. Nem mert közelebb lépni, nem mert zajt csapni. Tudta, hogy amit lát, nem mindennapi. És a fiú szíve megérezte azt, amit még nem értett: hogy ez a pillanat ajándék.


A szarvas lassan felállt. Teste könnyed mozdulattal simult az erdőhöz, ahogy a nagyok tudnak mozdulni, akiknek helyük van a világban. Körülnézett, szarvai megérintették a reggel páráját, majd lassú, de biztos léptekkel elindult befelé a fák közé.


A fiú csak akkor lélegzett ki, amikor már nem látta többé. És azt a lélegzetet, amit ott elengedett, magával vitte egy életre – mint az erdő csendjét, és a pillanatot, amikor először találkozott a titokkal, amelyet csak az erdő tud megőrizni.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda  A magyar puszta végtelen volt, mint egy hosszú vasúti váróterem vasárnap este, mikor már az utolsó pogácsa is kiszáradt a restiben. A szél poros melankóliával nyaldosta a gémeskutakat, és a messzeségből néha egy-egy birkabégetés hallatszott, amiről az ember nem tudta eldönteni, hogy most ez egy tényleges birka-e, vagy csak Trottyos Jenő hangosan gondolkodik.  Trottyos Jenő, a népi bölcsességek szerény és vaskos testű letéteményese, valaha a Hortobágy bajnoka volt a „Ki tud több pálinkát kiöntés nélkül fejen állva meginni?” versenyen, de azóta visszavonult a rivaldafény elől. Juhokat terelt, meg néha az eszét is, de utóbbi ritkábban sikerült.  Egy különösen párás reggelen – olyanon, amikor még a gémeskút is visszafekszik egy fél órára – Jenő a birkák között bóklászott, vállán suba, fején karimás kalap, amit a háború óta senki sem mert levenni róla, mert állítólag egyszer elkapott vele egy ...
További információk

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda  A Hortobágy peremén, ahol még a szél is eltéved néha, és a gulya úgy hever, mintha nem is lenne dolga más, csak mélázni a lét kérdésein, ott élt egy ember, akit csak úgy hívtak: Trottyos Jenő.  Nevét nemes hagyomány őrizte, pontosabban egy nadrág, amit Jenő húsz éve hordott, s amelynek hátsó fertálya a hagyományőrzés jegyében már többet látott, mint egy középkori vártorony. Trottyos volt, de olyan rendíthetetlen, hogy ha a gulya megindult, ő állt az útjukba, nem a villanypásztor.  Jenő egyszerű juhászember volt. Tudta, mikor fúj a szél, mikor lesz kolera az árokparti kacsára, és hogy a pálinka reggel, délben és este is teljesen más filozófiai dimenziókat nyit meg. Ám azt még ő sem tudta, hogy a világegyetem valahol egy borozó mögött meghasad, és egy fekete lyuk épp az ő kunyhója fölött akarja kiterjeszteni sötét ölelését.  A történet úgy kezdődött, mint minden rendes kozmikus tragikomédia: a juhok f...
További információk

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)

-
Kép
Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :) Falu végén kurta kocsma,                       Ahola honola szotyola csehó tocó Oda rúg ki a Szamosra,                         Odaruki Számoszó.       Meg is látná magát benne,                     Avizena fejeheje Ha az éj nem közelegne.                       De jöna szunya ideje. Az éjszaka közeledik,                             Jöna szunya ideje A világ lecsendesedik,                             Belepihena dumavele Pihen a komp, kikötötték,       ...
További információk