Erdős Sándor - Hangok
Erdős Sándor
Hangok
Elhagytak kik körbevettek,
álnok, sötét barátok.
Reszketve ver borús szívem,
vígaszra nem találok.
Árnyalakok néznek engem,
nyitott szemmel álmodom.
Látogatnak emlékeim,
látni őket fáj nagyon.
Belesúgják a fülembe:
– Elhagytunk mi örökre.
Rettegek a hangjaiktól,
ahogy szólnak hörögve.
Nem hagynak el talán soha,
mi marad, csak a magány.
Társam lett a szomorúság,
vígasznak ez sovány.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése