Erdős Sándor - A szomorú szilva balladája

-

Erdős Sándor 

A szomorú szilva balladája


Az öreg kertben, ahol a fák úgy álltak, mintha az idők kezdete óta ott unatkoznának, élt egy szilva. Nem afféle közönséges gyümölcs volt ő, hanem mélyen gondolkodó, szomorkás lélek, akit a szellő gyakran vigasztalt, de sosem túl sikeresen.


– Te, Szilva – mondta neki egyszer a körte, akinek dereka olyan volt, mint egy rossz kabátban eltöltött nyaralás –, miért vagy mindig olyan bús? Hiszen szép vagy, kék vagy, és édes vagy. Ennél több egy gyümölcsnek nem kell.


– Mert, barátom – felelte a szilva komoran –, engem lekvárnak főznek.


A körte kissé értetlenül nézett rá. Ő maga minden évben a pálinkafőző rézfazékban kötött ki, és így derűsen tekintett az életre, hiszen a körtepálinka a társasági élet koronázatlan királya volt. A szilva azonban mindig is a tűzhely melletti kondérban végezte.


És lám, eljött a nagy nap. Az öreg gazda beállított a kosárral, benne a szilvával, és morogva így szólt:


– Ebből most aztán olyan lekvár lesz, hogy még a csendőr is két kanállal kéri!


A szilva ekkor keserű könnyeket hullatott magában. Ő nem akart kenyérre kenhető, barna masszává válni. Ő a pálinkásüveg tiszta, kristályosan csillogó jövőjét álmodta. A hajnalok mámorát, a lakodalmak hajnali dalait, a kocsmák hangos kacaját – mindazt, amit csak a pálinka adhat meg egy tisztességes gyümölcsnek.


A szilvafőzés órákig tartott. A szilva lassan elvesztette alakját, és egyre inkább hasonlított egy szomorú, fortyogó emlékhez. A gőzök közt utolsó gondolata így csengett:


– Hiába, én csak egy elhibázott pálinka vagyok.


Azóta is ott sorakozik az öreg kamra polcán, befőttesüvegben, sötéten és rezignáltan. A címke ferdén áll rajta, rajta tintával írt szó: „Lekvár”. És ha egyszer a ház vendégei kenyérre kenik, talán megérzik benne a szomorúság ízét is.


Mert minden falatban ott marad egy kicsit a pálinkává nemesülés elmaradt álma.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a puli, aki farkasnak álcázta magát – Pusztai legenda  A magyar puszta végtelen volt, mint egy hosszú vasúti váróterem vasárnap este, mikor már az utolsó pogácsa is kiszáradt a restiben. A szél poros melankóliával nyaldosta a gémeskutakat, és a messzeségből néha egy-egy birkabégetés hallatszott, amiről az ember nem tudta eldönteni, hogy most ez egy tényleges birka-e, vagy csak Trottyos Jenő hangosan gondolkodik.  Trottyos Jenő, a népi bölcsességek szerény és vaskos testű letéteményese, valaha a Hortobágy bajnoka volt a „Ki tud több pálinkát kiöntés nélkül fejen állva meginni?” versenyen, de azóta visszavonult a rivaldafény elől. Juhokat terelt, meg néha az eszét is, de utóbbi ritkábban sikerült.  Egy különösen párás reggelen – olyanon, amikor még a gémeskút is visszafekszik egy fél órára – Jenő a birkák között bóklászott, vállán suba, fején karimás kalap, amit a háború óta senki sem mert levenni róla, mert állítólag egyszer elkapott vele egy ...
További információk

Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda

-
Kép
Erdős Sándor Trottyos Jenő és a fekete lyuk esete – Pusztai legenda  A Hortobágy peremén, ahol még a szél is eltéved néha, és a gulya úgy hever, mintha nem is lenne dolga más, csak mélázni a lét kérdésein, ott élt egy ember, akit csak úgy hívtak: Trottyos Jenő.  Nevét nemes hagyomány őrizte, pontosabban egy nadrág, amit Jenő húsz éve hordott, s amelynek hátsó fertálya a hagyományőrzés jegyében már többet látott, mint egy középkori vártorony. Trottyos volt, de olyan rendíthetetlen, hogy ha a gulya megindult, ő állt az útjukba, nem a villanypásztor.  Jenő egyszerű juhászember volt. Tudta, mikor fúj a szél, mikor lesz kolera az árokparti kacsára, és hogy a pálinka reggel, délben és este is teljesen más filozófiai dimenziókat nyit meg. Ám azt még ő sem tudta, hogy a világegyetem valahol egy borozó mögött meghasad, és egy fekete lyuk épp az ő kunyhója fölött akarja kiterjeszteni sötét ölelését.  A történet úgy kezdődött, mint minden rendes kozmikus tragikomédia: a juhok f...
További információk

Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :)

-
Kép
Petőfi Sándor : Falu végén kurta kocsma Egy sor originál Magyar egy sor autentikus Japán változat fonetikusan. :) Falu végén kurta kocsma,                       Ahola honola szotyola csehó tocó Oda rúg ki a Szamosra,                         Odaruki Számoszó.       Meg is látná magát benne,                     Avizena fejeheje Ha az éj nem közelegne.                       De jöna szunya ideje. Az éjszaka közeledik,                             Jöna szunya ideje A világ lecsendesedik,                             Belepihena dumavele Pihen a komp, kikötötték,       ...
További információk