Trottyos Jenő és a katonai karrier - Pusztai legenda

Erdős Sándor

Trottyos Jenő és a katonai karrier 

Pusztai legenda

A Hortobágyon sok minden előfordulhat. Van, hogy a racka birka fejjel rohan a pusztába, van, hogy a gémeskútból inkább békát húznak fel, mint vizet, és van, hogy Trottyos Jenőt besorozzák katonának.

Ez utóbbi a legvalószínűtlenebb, de mégis megtörtént.

Trottyos Jenő juhász volt, s mint minden juhász, értett a birkákhoz. A birkákhoz való értés abból állt, hogy néha számolta őket, máskor meg nem. Ha nem számolta, akkor is megvoltak, ha számolta, akkor meg zavarba jött a tizenkettőnél nagyobb számoknál.

Egy őszi napon azonban a porfelhőből előbukkant egy katonai sorozóbizottság, élén egy szigorú bajusszal, amely külön életet élt, és képes lett volna önállóan is parancsot osztogatni.

– Maga az a Trottyos Jenő? – kérdezte a bajusz, mert a kapitány csak közvetítette a szőrcsomó akaratát.

– Attól függ, ki kérdezi – mondta Jenő, mert a pusztán megtanulta, hogy előbb érdemes tudni, ki akar tőle bármit, mielőtt igent mondana.

– A haza! – felelte ünnepélyesen a bajusz, s Jenőt azonnal besorozták.

A laktanyában hamar kiderült, hogy Jenő mindenhez ért, csak a katonasághoz nem.

– Takarodó! – harsogta az őrmester.

– Megyek is, de hova? – érdeklődött Jenő udvariasan, s közben a birkáinak füttyentett, akik ugyan nem voltak ott, de a megszokás erős volt.

Kardforgatásnál úgy próbálta a szablyát terelésre használni, mintha különösen makacs kos lenne az ellenfél. Géppuskánál a lőszer helyett zöldborsót akart betölteni, mert az szerinte „szelídebb, de mégis ütős”.

Az őrmester végül jelentést tett:

– Jelentem, a Trottyos teljesen alkalmatlan. Ha azt mondjuk neki: jobbra át, ő elkezdi keresni, merre kel föl a nap. Ha azt mondjuk: balra nézz, akkor ő udvariasan köszön a szomszéd szakasznak.

A hadsereg tanácstermében összeültek a tábornokok.

– Milyen katonát csináljunk ebből a juhászból? – morfondírozott az egyik.

– Semmilyet – felelte a másik. – Ha harcba küldjük, legfeljebb a birkák fognak rohamozni utána.

– Az sem rossz – vélte a harmadik. – Birkazárszászlóalj!

– De ki fizeti a zabot? – kérdezte a negyedik, s ezzel el is vetették az ötletet.

Így esett, hogy Trottyos Jenőt nagy ünnepélyességgel leszerelték, még mielőtt bármilyen rendfokozatot kapott volna. Ő pedig visszament a pusztába, a birkákhoz, akik értékelték, hogy ismét számolja őket, még ha csak tizenkettőig is.

És a katonai főkönyvben örökre ott maradt a bejegyzés:

„Trottyos Jenő – sorozva: alkalmatlan. Indoklás: mindenre.”